Bo CARPELAN

JULIUS, A FEJ

Carpelan olyan kivételes érzékenységű író, aki - úgy tűnik - birtokában van szinte minden, a gyermeki lélek titkainak megfejtéséhez szükséges tudásnak. Könyvének főhőse Julis Blom 11 éves kisfiú, rossz a szeme, és ezért szemüveget visel. Barátai könyvmolynak vagy bagolynak csúfolják, azonban ez a vérig sértő gúnynév úgy lengi körül Juliust, hogy az ő megbocsájtó értelmezésében, egy baglyokról tartott madártani kiselőadásban tárgyiasulva lefegyverzi osztálytársait. Lakásuk tele van könyvekkel, s bár csillagásznak készül, minden érdekli, ami a világban az emberek,az állatok és a természet - számára még felfedezésre váró birodalmában zajlik. Mindez nem csoda, hiszen a félárva kisfiút az édesapja halála előtt így biztatja: "Ne felejts el kérdezni. A kérdések fontosak, nemegyszer fontosabbak, mint a feleletek." És Julius kérdez, önmagától és a világtól olyan mély és örökérvényű értékek, igazságok után kutatva, amelyekre a kötet végére, ha szavakba formálva nem is, de érzékeiben már tudja a választ. Miféle kivételes erő mozgatja gyermeki értelmét és érzelmeit? A zene, a könyvek, a világ megismételhetetlen és örökkön változó színei, a természet, a finn táj borongó, majd ezer színével éledő világa, a két vidéki öregember, Rika anyó és Ludvig apó erdei manókhoz hasonlatos alakja, Viktória nagymama, és legfőképp az édesanya, Lena, aki okos szeretetével is úgy tudja ápolni fiában a halott édesapa emlékét, hogy ha az személyesen már nem is, de az úton "lélektől-lélekig" még vezetheti a fiát. A kamaszkor törvényei szerint Julius szerelmes lesz, néha magányosnak is érzi magát, ám alapvetően boldog, hiszen olyannak látja a világot, amilyennek azt mi felnőttek is látni szeretnénk. Ez az ifjúsági irodalomban nem túlságosan gyakori "igazgyöngy" a 10-14 évesek olvasmánya.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez