Bo CARPELAN
JULIUS, A FEJ
Carpelan olyan kivételes érzékenységű író, aki - úgy tűnik -
birtokában van szinte minden, a gyermeki lélek titkainak megfejtéséhez
szükséges tudásnak. Könyvének főhőse Julis Blom 11 éves kisfiú, rossz
a szeme, és ezért szemüveget visel. Barátai könyvmolynak vagy
bagolynak csúfolják, azonban ez a vérig sértő gúnynév úgy lengi körül
Juliust, hogy az ő megbocsájtó értelmezésében, egy baglyokról tartott
madártani kiselőadásban tárgyiasulva lefegyverzi osztálytársait.
Lakásuk tele van könyvekkel, s bár csillagásznak készül, minden
érdekli, ami a világban az emberek,az állatok és a természet - számára
még felfedezésre váró birodalmában zajlik. Mindez nem csoda, hiszen a
félárva kisfiút az édesapja halála előtt így biztatja: "Ne felejts el
kérdezni. A kérdések fontosak, nemegyszer fontosabbak, mint a
feleletek." És Julius kérdez, önmagától és a világtól olyan mély és
örökérvényű értékek, igazságok után kutatva, amelyekre a kötet végére,
ha szavakba formálva nem is, de érzékeiben már tudja a választ. Miféle
kivételes erő mozgatja gyermeki értelmét és érzelmeit? A zene, a
könyvek, a világ megismételhetetlen és örökkön változó színei, a
természet, a finn táj borongó, majd ezer színével éledő világa, a két
vidéki öregember, Rika anyó és Ludvig apó erdei manókhoz hasonlatos
alakja, Viktória nagymama, és legfőképp az édesanya, Lena, aki okos
szeretetével is úgy tudja ápolni fiában a halott édesapa emlékét, hogy
ha az személyesen már nem is, de az úton "lélektől-lélekig" még
vezetheti a fiát. A kamaszkor törvényei szerint Julius szerelmes lesz,
néha magányosnak is érzi magát, ám alapvetően boldog, hiszen olyannak
látja a világot, amilyennek azt mi felnőttek is látni szeretnénk. Ez
az ifjúsági irodalomban nem túlságosan gyakori "igazgyöngy" a 10-14
évesek olvasmánya.
|