CSUKÁS István

KÖLTŐK ÉHKOPPON

Csukás István prózai írásainak gyűjteménye legtömörebben alighanem így jellemezhető: a szellemi önarckép mozaikja. A többségükben kis terjedelmű, fölöttébb olvasmányos, nemegyszer könnyed hangvételű írások - összesen csaknem nyolcvan - mindegyike valamiféle önvallomás, tanúságtétel a maga vagy nemzedéke múltjáról, emlékeiről, eszméiről, pályatársairól, mindenképp színes hátterű, széles panorámájú szellemi önarckép.
A műfaj szerint csoportosított írások első csokra, a Tárcák töredékes formájuk ellenére is igen hatásosan és szemléletesen idézik föl a költő gyermek- és ifjúkorát: a békéstarhosi iskolakezdés szeptemberi perceit (Emlékezés egy iskolára), a szegényes, mégis meghitt hangulatú szenteste emlékét (Szegények királya lettél), a fővárossal való találkozás Rastignac-i gesztusát (A Város meghódítása), költői próbálkozását (Feltörekvés gátlásokkal), majd a költőlét megpróbáltatásait (Mi a helyzet a költővel?; Pályám emlékezete). A rövidke írások második csoportját a Kritikák, cikkek, arcképek alkotják. Mivel Csukás nem hivatásos esztéta, műítész - méltató könyvismertetést, kisportrét, eszmefuttatást nyilvánvalóan csak szívéhez közelálló alkotókról és műveikről ír; egyrészt a nagy elődökről (Jékely Zoltán, Tamkó Sirató Károly, Tóth Árpád, Weöres Sándor, Berda József, Zelk Zoltán stb.), másrészt eszme- és pályatársairól (Kalász Márton, Ágh István, Bella István, Kormos István, Szécsi Margit stb.). Valamennyi cikke voltaképp "szabálytalan-műfajtalan", hiszen rendszerint a maga emlékezete, tapasztalata, vélekedése áll az írások fókuszában; leginkább az, milyen közös életrajzi vagy szellemi-művészi szál fűzi a szerzőt írásai hőseihez. Portréiban, könyvméltatásaiban a "tárgyszerű" motívumok rendszerint csak ürügyül szolgálnak arra, hogy mesélhessen egy találkozásról, egy közös estéről, egy olvasmány- vagy zenei élményről - áttételesen, de önmagáról. A prózák harmadik csoportja a kötetnek címet adó elbeszélésciklus, melyben az 1960-as évek budapesti művész- és még inkább albérlő-világa elevenedik meg, középpontjában a fiatal poéta viszontagságaival és szellemi élményeivel (Költők albérletben; Költőverés az Eötvös utcában; A szüzesség elvesztése). Hősei a város külső negyedeiben ostromolják az eget, éhesen, pénztelenül, de hihetetlen önbizalommal és öntudattal.
Csukás valamennyi kisprózája - műfajtalansága, műfaji hovatartozása mellett és attól függetlenül - az elsőgenerációs értelmiségi útkereséseit és egy nehéz korszakban való útratalálását, a hatvanas évek elején indult - és az "új népiesség" alkotóinak nevezett - generáció élményeit idézi föl rendkívüli evokatív erővel, intuícióval, érzelemmel, kedéllyel, humorral és izgalmas olvasmányossággal.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez