DALOS György

A KULCSFIGURA

A kulcsfigura igen érdekes-értékes fejlemény mind az író pályáján, mind pedig az újabb magyar prózatermésben. Dalos György ugyanis eddigi szépprózai műveiben jobbára önéletrajzi elemekből építkezett: az Előtörténetek és a Hosszú menetelés, rövid tanfolyam lapjain az anekdota, a memoár és a dokumentumirodalom sajátos, iróniával átitatott válfaját alakította ki, míg legutóbbi itthoni könyvében, A körülmetélésben hagyományosabb technikát, egyes szám harmadik személyű elbeszélésmódot használt ugyan, ám az ötvenes évek elejének egy zsidó árvaház közegében fölidézett világa mégis a jól kivehető autobiografikus ihletéstől kapta sugárzóan szuggesztív hitelét.
Ezúttal viszont az író nagyobb látószögől, szélesebb panorámát befogó regényt kívánt létrehozni, így le kellett mondania az önéletrajz biztosabb fogódzóiról, bár személyes tapasztalatait azért természetesen bőségesen kamatoztatta a fikció szinte minden rétegének kidolgozásakor. Főhőse, Kohen Tamás éppen azért lehet "kulcsfigura", mert szinte akadálytalanul képes közlekedni a Kádár-korszak "kemény", majd "lágy", de mindvégig érvényesülő diktatúrájában egymásnak préselt társadalmi rétegek között. Apja közvetlenül 1956 után Jeruzsálembe disszidál, anyja a válás után újból férjhez megy egy sváb zöldségkereskedőhöz; a kamaszodó fiút főleg nagybátyja, az apparátushoz - de az eszméhez is! - mindenkoron hű, rangban egyre följebb hágó Kemény Dániel neveli. A zavaros szülői háttér, a szinte minden családban lappangásra kényszerített múlt megkönnyíti a gyerekkori barátkozásokat, legelsőül is Pálfai Simonnal, aki az 1945 előtti, a "régi" középosztály mentalitását közvetíti a fiú számára. Ám az érzelmi kiszolgáltatottság a hol rosszul, hol jól tanuló gimnazista érzését mind jobban fölgyorsítja: idő előtt "életre szóló", nagy szerelembe esik, viharos körülmények között megnősül, majd hamarosan elválik, megtanul egy csomó idegen nyelvet, de hivatását nem találva csak tolmácskodik, a hetvenes évek folyamán a legkülönbözőbb értelmiségi szubkultúrákhoz csapódik, így vesz részt az első ellenzéki tiltakozó akciókban is (s kerül belügyi kihallgató tiszt elé), élete egyre eszeveszettebb tempóban zajlik, egyik szakaszában egyszerre négy nő a szeretője, ám mindez nem valami csillapíthatatlan aktivitás, szexuális étvágy miatt történik így, hanem egész egyszerűen gyengeségből; a főhős úgy érzi, ha egyszer bármelyik csoport vagy bárki is elhagyja, akkor mindenkit elveszít, és teljesen magára marad. A képtelen-kaotikus helyzetből egyetlen lépéssel szakítja ki magát; 1979 novemberében érvényes kék útlevelét fölhasználva és senkivel sem konzultálva Nyugat-Németországba szökik, de az írói ábrázolás finoman sejteni engedi, hogy egyszer visszatér majd..
. Főleg értelmiségi környezetben játszódó, mégsem csupán értelmiségi olvasóknak való a regény - különösen azoknak ajánlható, akik szívesen fogadják a mai politikai elit kiformálódásának szatirikus túlzásoktól sem ment, szépirodalmi rajzát.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez