Anna Grigorjeva DOSZTOJEVSZKAJA
EMLÉKEIM
Természetes, ha egy feleség elfogult férje emlékével, s minden
erejével arra törekszik, hogy alakját a lehető legkedvezőbb színben
tüntesse fel. Ezért a kép, melyet ő rajzol róla, autentikus ugyan, de
nem mindenben pontos. Azonban az efféle műtől nem is a részletek
precizitását kell számon kérnünk, hanem annak a légkörnek, hangulatnak
a közvetítését, melyben az író alkotott.
Dosztojevszkij feleségének
visszaemlékezéseit olvasva kirajzolódik a nagy regények gondolati
háttere, megismerhetjük azokat az eszméket, melyek írás közben
foglalkoztatták Dosztojevszkijt, feltárul előttünk jellemének a
művekből csak sejthető néhány vonása: a tökéletes naivitás és
adakozókészség, melyet a rokonok és ismerősök egész életében
kihasználtak; az ortodox valláshoz való, néha ellentmondásos, ám
mélységes, megbonthatatlan kapcsolata; a nyugati kultúra értékeinek
tisztelete (melynek néha ellenkezője csendül ki műveiből). Ugyanakkor
a feleség diszkréten elhallgatja az író betegségének és
kedélyállapot-hullámzásainak súlyosságát, megbocsátó szeretettel ír
már-már végzetes játékszenvedélyéről, s ahogy haladnak előre az évek,
egyre inkább az író életének krónikáját olvashatjuk, s nem a férjét,
az emberét.
Anna húszévesen ismerkedett meg Dosztojevszkijjel, amikor
az temérdek idő- és pénzzavarainak egyikében
A Játékos
című kisregényét egy gyorsírónak akarta lediktálni. Erre a munkára
ajánlották Annát, aki ugyan nem szorult rá az önálló keresetre, de
modern nő lévén, tanulni akart valamit, így került a gyorsíróiskolába.
A munkamódszer bevált, a regény elkészült a kitűzött határidőre,
Dosztojevszkij pedig szinte azonnal megkérte a lány kezét. Anna nem
titkolja, hogy a tiszteleten és megbecsülésen túl szerelmet nem érzett
az író iránt, de az évek bebizonyították döntésének helyességét.
Dosztojevszkij nemcsak hűséges társra és ápolóra talált benne, de
műveinek értő kiadójára, majd halála után emlékének avatott őrzőjére
is. Az egykorú naplókon és feljegyzéseken alapuló visszaemlékezések
felelevenítik házasságuk fontosabb állomásait, a külföldi
tartózkodást, a gyerekek születését és közülük kettő halálát, a lassan
csordogáló elismerést, majd végül az egész nemzet hódolatát. Feltűnnek
a híres kortársak is: köztük
Tolsztoj,
Nyekraszov,
Turgenyev.
Anna Dosztojevszkaja emlékirata nemcsak férje portréját rajzolja meg,
de bemutatja saját küzdelmes asszonysorsát is. Az orosz irodalom
kedvelői nagy örömmel fogják olvasni ezt a kötetet.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|