Anna Grigorjeva DOSZTOJEVSZKAJA

EMLÉKEIM

Természetes, ha egy feleség elfogult férje emlékével, s minden erejével arra törekszik, hogy alakját a lehető legkedvezőbb színben tüntesse fel. Ezért a kép, melyet ő rajzol róla, autentikus ugyan, de nem mindenben pontos. Azonban az efféle műtől nem is a részletek precizitását kell számon kérnünk, hanem annak a légkörnek, hangulatnak a közvetítését, melyben az író alkotott.

Dosztojevszkij feleségének visszaemlékezéseit olvasva kirajzolódik a nagy regények gondolati háttere, megismerhetjük azokat az eszméket, melyek írás közben foglalkoztatták Dosztojevszkijt, feltárul előttünk jellemének a művekből csak sejthető néhány vonása: a tökéletes naivitás és adakozókészség, melyet a rokonok és ismerősök egész életében kihasználtak; az ortodox valláshoz való, néha ellentmondásos, ám mélységes, megbonthatatlan kapcsolata; a nyugati kultúra értékeinek tisztelete (melynek néha ellenkezője csendül ki műveiből). Ugyanakkor a feleség diszkréten elhallgatja az író betegségének és kedélyállapot-hullámzásainak súlyosságát, megbocsátó szeretettel ír már-már végzetes játékszenvedélyéről, s ahogy haladnak előre az évek, egyre inkább az író életének krónikáját olvashatjuk, s nem a férjét, az emberét.

Anna húszévesen ismerkedett meg Dosztojevszkijjel, amikor az temérdek idő- és pénzzavarainak egyikében A Játékos című kisregényét egy gyorsírónak akarta lediktálni. Erre a munkára ajánlották Annát, aki ugyan nem szorult rá az önálló keresetre, de modern nő lévén, tanulni akart valamit, így került a gyorsíróiskolába. A munkamódszer bevált, a regény elkészült a kitűzött határidőre, Dosztojevszkij pedig szinte azonnal megkérte a lány kezét. Anna nem titkolja, hogy a tiszteleten és megbecsülésen túl szerelmet nem érzett az író iránt, de az évek bebizonyították döntésének helyességét. Dosztojevszkij nemcsak hűséges társra és ápolóra talált benne, de műveinek értő kiadójára, majd halála után emlékének avatott őrzőjére is. Az egykorú naplókon és feljegyzéseken alapuló visszaemlékezések felelevenítik házasságuk fontosabb állomásait, a külföldi tartózkodást, a gyerekek születését és közülük kettő halálát, a lassan csordogáló elismerést, majd végül az egész nemzet hódolatát. Feltűnnek a híres kortársak is: köztük Tolsztoj, Nyekraszov, Turgenyev.

Anna Dosztojevszkaja emlékirata nemcsak férje portréját rajzolja meg, de bemutatja saját küzdelmes asszonysorsát is. Az orosz irodalom kedvelői nagy örömmel fogják olvasni ezt a kötetet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez