Umberto ECO
BÁBELI BESZÉLGETÉS
Apróságok, feljegyzések, ötletek, rövidke karikatúrák, paródiák, abszurd
javaslatok, szellemi játékok gyűjteménye a kis kötet. Első pillantásra az a
látszat, mintha csak azok érdeklődésére számíthatna, akiket megbűvölt vagy
a regényíró, vagy a filozófus-irodalmár-szemiotikus Eco életműve. Valójában
kiemelkedően érdekes, szellemes, magasröptűen és magasrangúan humoros
kötet, amely a magyar olvasót óhatatlanul Karinthyra emlékezteti. Már csak
"műfajainál" fogva is. Mintha az
Így írtok tiből
volna Eco könyvének azon darabjai, amelyek világhírű regények
kacagtatóan humoros parafrázisát, persziflázsait adják (Omita; Három
rendhagyó recenzió; Sajnálattal nem javaslom; Szerkesztői javítások stb.).
Ugyancsak teljesen karinthys az a módszer is, ahogy a mindennapi élet
egy-egy jelenségét veszi nagyító alá, komolyan, szinte tudományosan
foglalkozva a témával, és éppen ezért annál abszurdabb, annál groteszkebb,
annál komikusabb eredményekre jutva (Hogyan legyünk indiánok?; Hogyan
nyaraljunk okosan?; Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől?; Hogyan
együnk repülőn?; Hogyan dobjuk szemétkosárba a táviratokat? stb.).
Megintcsak karinthysak azok a nagy szellemi vállalkozások, amelyek során
Eco olyan filozófiai kérdésekre keresi a választ, mint hogy miként
léphetünk - Herakleitosz állításával-tételével szemben - mégiscsak
kétszer ugyanegy folyóba, vagy hogyan határozhatjuk meg egzaktan a gép
fogalmát, miként készíthetünk "egy az egy" arányban térképet egy
birodalomról? stb. Még a halálbüntetést mélyen elítélő-ellenző Eco különös
javaslata is a világháborúval foglalkozó Karinthy-írásokat juttathatja az
olvasó eszébe, amikor ezt kell olvasnia, hogy a szerző ragaszkodik hozzá:
ha már vannak- lesznek kivégzések, akkor azokat feltétlenül közvetítse a
tévé, lehetőleg vacsoraidőben. |