FALUDY György

200 SZONETT

Faludy György szonettjei egy kései, nagy szerelem ihletése révén fűzhetők csokorba. A világ különböző pontjain: Máltától New Yorkig, Valenciától Philadelphiáig írt szabályos és szabálytalan szonettjeinek hőse, tárgya az átlényegült szerelem, szóljanak bár irodalomról, politikáról, szabadságvágyról vagy a fizikai-szellemi környezetszennyezés ártalmairól. "Kloáka az élet, / de egymást még meg tudjuk váltani" - írja IV. szonettjében. A fejt behavazó kor szomorúsággal felhőzi ugyan boldog életérzését, de állandó alkotómunkára is ösztönzi: "E verseket is azért jegyzem le, / hogy itt maradjak, mikor elmegyek" (XX.). Nemcsak a szerelmi érzés sokféle húrján játszik a szerző, hanem a természet szépségeire is nyitott: a tenger és a szél játéka Máltán vagy a spanyol esték varázsa éppúgy megihleti, mint a hétköznapibb motívumok, a csízek éneke vagy fák suttogása bárhol a világon. Ezért nem érti a mai kiüresedett ifjúság "boldogtalanságát" (LXXIII.), ezért ítéli el káromló szavakkal a környezettel szemben vétőket (LVII., CLII., CLIII.). Huszonöt esztendő bolyongásai során vissza-visszatér gyermek- és ifjúkora Budapestjére (LXXXVI., CXIV., CXVIII.), halott barátainak állít emléket Karinthyt, Kéri Pált, Jászi Oszkárt, Fényes Lászlót, Károlyi Mihályt, Köstler Artúrt szólítva. Nyomot hagytak verseiben az üldöztetés iszonyú emlékei is. Hitler és Sztálin tetteit egyforma mércével ítéli el; ezért is tud méltó módon szólni "a sovány albán vénasszony", Kalkuttai Teréz anya humanizmusáról (CXXVI.), ezért ragyog fel reménye a magyarországi változások láttán. Csoóri Sándornak ajánlott szonettjében írja: "Mindketten tudjuk: amíg kiderül, / megsokasodnak rajtunk a sebek. / De nincs kétség. Ez egyszer sikerül" (CXCI.).
- A szerző korábbi olvasóinak s a míves versek barátainak egyaránt örömet szerez majd a kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez