FORGÁCS Zsuzsa

TALÁLT NŐ

Forgács Zsuzsa kötete kisprózákat tartalmaz: nem novellákat, nem elbeszéléseket, nem prózaverseket, hanem prózában megrögzített létállapot-felméréseket, ál-lírai személyiségmegnyilvánulásokat, groteszkbe és abszurdba ágyazott filozofémákat, ókori történetbe, történeti keretbe épített önvallomásokat, pornográf históriákba sajtolt feminista és antifeminista traktátusokat, családi anti-idillbe épített mentalitástörténetet (Egy emigráns nő levele New Yorkból; Hét nő New Yorkban; Leltár pasim jó cselekedeteiről; Tartsuk mozgásban a nőt; A merkuri sárga; Hívjátok anyát! stb.). Ötletekben, furcsa, kifordított helyzetek rajzolásában, elképesztő figurák fölléptetésében, fantazmagóriákban szinte kimeríthetetlenül gazdag a kötet, ám igazi savát-borsát nem ezek adják. Az írónő legfőbb ereje a gúny, az irónia, a szarkazmus, a semmi "szent" előtt meg nem álló, áhítatot nem érző kétely. Nem kíméli sem a női, sem a férfiúi, sem a magyar, sem a zsidó, sem az amerikai, sem az orosz, sem az anyai, sem az apai, sem a gyermeki, sem a szerelmesi (a sor hosszan folytatható) érzékenységeket, tabukat, hiteket és érzelmeket, szenvedélyeket és elfogultságokat. De íróként is fölöttébb gátlástalan: Petrit idézi és Esterházyt parodizálja, minden kegyelet nélkül, értelmiségi "szent teheneket" mutat be kínos helyzetekben (pl. Bibót), de persze nem könyörületes önmagához sem. Bátran ír teljesen átalakítatlan közhelyekben, utánoz harmadrangú bestseller-szerzőket, idéz önmagától, elfelejti befejezni írásait (hogy azután egy másikban pótolja a mulasztást) stb. Csak időnként, ritka pillanatokban véli úgy, hogy valami "igazi" költészetet is fel kell mutatnia: ilyenkor, egy-két bekezdés vagy oldal erejéig tündökletes "nagyprózát" ír, hogy azután - direkt, akarva - elrontsa a hangulatot, mulasson önmagán is.
Zavarbaejtő, bosszantó, elragadó, olvasópukkasztó kötet. Keveseknek fog tetszeni, de azoknak nagyon.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez