Hans-Georg GADAMER

A SZÉP AKTUALITÁSA

Heidegger talán legnagyobb tanítványa, a filozófiai hermeneutika kezdeményezője és atyamestere nemcsak főművében, az Igazság és módszerben szentelt - a történet- és a nyelvfilozófia mellett - több főfejezetet is az esztétikai problémáknak, számos kisebb tanulmányában is foglalkozott művészetfilozófiai, illetve irodalmi kérdésekkel. A rövidebb lélegzetű munkáiból válogatott kötete is nagyobbrészt ilyen jellegű írásokat tartalmaz. Igaz, Gadamer sohasem úgy fog esztétikai problémák fölvetéséhez és megoldásához, hogy csupán az esztétikai szférát venné figyelembe. Mindenkor szélesebb és tágabb horizontban helyezi el a művészetbölcseleti kérdéseket, tárgyalásuk során pedig végig tekintettel van a megértés filozófiai elméleteire, a hermeneutikai "körök" sajátos problematikájára, a nem természettudományos értelemben vett igazságfogalom távolabbi implikációira, a nyelv sajátos ontológiai státusára, az időproblematika és a történetiség különös összefüggéseire (Az üres és a betöltött időről; A szó igazságáról; Miként járul hozzá a költészet az igazság kereséséhez; Hang és nyelv stb.). A tágabb horizonton belül azonban ugyanolyan súlyt kapnak nála az esztétikum kérdései, mint az esztétikai gondolkodóknál, sőt képes egészen az egyes művekig hatolni, és lege artis műelemzéseket adni (Költeni és gondolkodni Hölderlin "Emlékezés" című verse tükrében). Fontos kötet Gadamer könyve, "kötelező" olvasmány minden művészetfilozófiai iránt komolyabban érdeklődő számára. Ráadásul Gadamer - ellentétben legtöbb követőjével - a hazaiakkal is - igen szépen (amennyire ez súlyos filozófiai szövegek esetében egyáltalán lehetséges), világosan és érthetően ír.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez