William GOLDING
SZÉLCSEND
A napóleoni háborúk korszakában egy kimustrált angol hadihajó
Ausztráliába tart, de a szélcsend Afrika partjainál hosszú várakozásra
kényszeríti. A vitorlázat ügyes kezelésével azért araszolva
előrejutnak, mindaddig, míg a részeges másodtiszt mulasztásából egy
napon megsérül az árbóc és maga a hajótest is megroppan. Manőverezésre
képtelenek, kiszolgáltatottak, amikor utoléri őket egy másik hajó,
amelyben francia fregattot gyanítanak. Felkészülnek a minden bizonnyal
vereséget hozó harcra, amikor az egyre sűrűsödő ködből a hajó
kapitánya közli velük, hogy ő is őfelsége hajóját irányítja, s a
háborúnak amúgy is vége, Napóleont Elba szigetére száműzték. Mindezt
és a továbbiakat a
Beavatás
című regényből már ismert Talbot nemesúr
naplójából tudjuk meg. A kényszerű várakozásban igen furcsa,
szertartásos élet bontakozik ki, az "úri" közönség, hivatalnokok,
tisztek és a hajókon utazó úrihölgyek között. Meghozza ez Talbot
számára az első szerelmet és a keserű elválást, amikor végre
elindulhatnak a déltengerek felé. Az út ettől kezdve egyre fokozódó
félelemben és rettegésben telik. A gyorsabb haladás érdekében
megpróbálják letisztítani a hajótestről a rátapadt alga- és korall-
réteget, eközben a tőkegerenda elrohadt darabjai kerülnek felszínre. A
hajóácsok folyamatos munkája közben az utasok már az elkerülhetetlen
végzetet várják, s ez felszabadítja indulataikat és érzelmeiket.
|