GÖNCZ Árpád

KŐ A KÖVÖN

Göncz Árpád eddigi írói életművének nem reprezentatív, de annál hitelesebb, gondosabb, jellemzőbb válogatása a kötet. Fellelhető benne az író minden műfaja, minden fontos, központi témája, felmutatja az életmű lassú változásait, és a szerző állandó, sajátos vonásait is.
A kötet élén a novellák találhatók, ezt követi a Sarusok című regény, majd az író két legjobb drámája, a Pesszimista komédia és a Kő a kövön. A novellák közt akad egészen rövid, szinte "egyperces" alkotás (Hazaérkezés; A gyerek), de hosszú, szinte kisregényszerű elbeszélés is (Találkozás).
Az első változatra Göncz pontos látásmódja, mikrorealizmusa nyomja rá a bélyegét. Egy-egy gesztussal, egy-egy arcmozdulattal, egy-egy csonka, még csak egészen ki sem mondott mondattal jellemzi az író nemcsak hőseit (pl. a börtönből elbocsátott rabot), azok egész életét, pontosabban sorsvonalát, életképletét is. A hosszabb írás másik oldalról, a szimbólumok, metaforarendszerek, utalások, allúziók eszközeivel dolgozó író felől mutatja a szerzőt. A Szent, a Püspök és a közember(ek) hármasából nemcsak Szent Johanna története kap újszerű értelmezést, de indexe lehet ez az írás a történelmi múlt felől a jelent értelmezni vágyó írói gondolkodás- és alakításmódnak is.
A novellákban külön-külön feltalálható poétikai elemek egyesülnek mintegy a Sarusok című regényben. A történeti témájú, az eretnekségeket, azok lélektanát középpontba állító munka egyszerre verista történetfelidézés, filozófiai-bölcseleti vitairat és politikai modell-elbeszélés.
A két dráma közül az első (Pesszimista komédia) egészen sajátságos tudatdráma, olyan, amelyben a tudattények materializálódnak, kivetülnek, önálló életre lelnek, hogy szinte a főszereplő szeme láttára vívják meg harcaikat, kövessék el árulásaikat, látensen azért megőrizve egymással és kivetítő tudattal való egységüket.
A második, a címadó dráma (Kő a kövön) a realista lélektani írót mutatja. Egy férfi és egy nő viszonylag rövid, szaggatott párbeszédéből a magyar történelem egész korszakának, a magyar sors képletének, de a férfi-nő viszony lényegszerkezetének modellje is kibontható, miközben szinte semmi sem történik: két értelmiségi beszélget, hosszú elszakadás után, úgy, ahogy kor- és sorstársaik ezt naponta teszik.
Aki Göncz Árpádot mint írót kívánja megismerni, feltétlenül ezzel a kötettel kell kezdje az ismerkedést.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez