Georg Wilhelm Friedrich HEGEL
ELŐADÁSOK A FILOZÓFIA TÖRTÉNETÉRŐL
A filozófiatörténet-írásban korábban nem láttak egyebet, mint egymást
megcáfoló rendszerek kaotikus halmazát. Hegel vezette be a filozófia
történetének szemléletébe a fejlődés gondolatát, a történetiség elvét.
Fő figyelmét az ókori görög és az újkori európai filozófiában a
dialektika kialakulására fordította, ezzel értékes történeti anyagot
tárt fel, de nagy segítséget adott fő művének, a Logikának
megértéséhez is. Ezt előmozdította az a nézete is, hogy a történeti
fejlődés menete és a rendszer logikai kifejtése nagyjából megfelel
egymásnak. Idealizmusa és Európa-centrikussága megakadályozta abban,
hogy a keleti filozófiákat tárgyilagosan ismertesse. Módszere és
rendszere közt is feloldhatatlan ellentmondást konstruált: míg minden
más filozófiát kora szellemi kifejeződésének, tehát történetinek
tekintett, addig saját rendszerét abszolútnak tartotta. Ennek ellenére
az ő filozófiatörténete tette meg az első lépéseket a
filozófiatörténet tudománnyá változtatása felé.
|