Bohumil HRABAL

DÍSZGYÁSZ

A kötet a Sörgyári capriccio című novellafűzér folytatásának tekinthető, de önmagában is maradandó élményt nyújt. Nagyjából a harmincas évek közepétől a felszabadulásig terjedő szakaszban játszódnak a műben felidézett, megformált epizódok. Sziporkázó ötletek gazdag fűzérét lobbantva, a humor vaskosabb formáiból merítve érzékíti meg Hrabal a korszak atmoszféráját, a szűkebb környezete lebilincselő ábrázolása mellett sajátos nézőpontból szemléltetett történelemtudatot is kínál. Hangsúlyozottan és kétféleképpen is alulnézetből, egyrészt a gyermeki gondolkodásmód szűrőjén át, másfelől a család és a kisváros közössége értékrendszere mércéjéhez állítva láttatja a nemzetet érintő eseményeket, a német megszállást, a háborús hátország megpróbáltatásait, a háború végének élményét stb. A fabula olykor tragikus fordulatokat vehet és (vesz), az író minden sorából áradó életerő, az egyszerű emberek, "átlagpolgárok" vitalitása azonban végül is győzedelmeskedik. Különös bölcsesség ez, amely - éppenséggel a materiális, olykor triviális valósághoz kötődése, és mélyen átérzett igazsága okán - nem fél a fekete humor, a kabaré- és bohóctréfa eszközeitől sem, íly módon hozva emberközelbe a megrögzött szokásaikon, jellemgyengeségeiken változtatni nem tudó (nem is akaró), de ezekkel együtt is hallatlanul rokonszenves alakokat, s mutatja meg az embertelen hatalom ténykedéseit. Minden ízében a realitásban gyökerező, de hallatlanul szellemes fantáziával átlelkesített a regénybeli világ. Hrabal kimeríthetetlennek tetsző verbális humora, a jellem- és helyzetkomikum frappáns alkalmazása, a remekbeszabott alakok szerepeltetése, az író pszichológiai érzéke együttesen lényegében minden réteghez szólóvá teszik a művet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez