Bohumil HRABAL
DÍSZGYÁSZ
A kötet a
Sörgyári capriccio
című novellafűzér folytatásának
tekinthető, de önmagában is maradandó élményt nyújt. Nagyjából a
harmincas évek közepétől a felszabadulásig terjedő szakaszban
játszódnak a műben felidézett, megformált epizódok. Sziporkázó ötletek
gazdag fűzérét lobbantva, a humor vaskosabb formáiból merítve érzékíti
meg Hrabal a korszak atmoszféráját, a szűkebb környezete lebilincselő
ábrázolása mellett sajátos nézőpontból szemléltetett történelemtudatot
is kínál. Hangsúlyozottan és kétféleképpen is alulnézetből, egyrészt a
gyermeki gondolkodásmód szűrőjén át, másfelől a család és a kisváros
közössége értékrendszere mércéjéhez állítva láttatja a nemzetet érintő
eseményeket, a német megszállást, a háborús hátország
megpróbáltatásait, a háború végének élményét stb. A fabula olykor
tragikus fordulatokat vehet és (vesz), az író minden sorából áradó
életerő, az egyszerű emberek, "átlagpolgárok" vitalitása azonban végül
is győzedelmeskedik. Különös bölcsesség ez, amely - éppenséggel a
materiális, olykor triviális valósághoz kötődése, és mélyen átérzett
igazsága okán - nem fél a fekete humor, a kabaré- és bohóctréfa
eszközeitől sem, íly módon hozva emberközelbe a megrögzött
szokásaikon, jellemgyengeségeiken változtatni nem tudó (nem is akaró),
de ezekkel együtt is hallatlanul rokonszenves alakokat, s mutatja meg
az embertelen hatalom ténykedéseit. Minden ízében a realitásban
gyökerező, de hallatlanul szellemes fantáziával átlelkesített a
regénybeli világ. Hrabal kimeríthetetlennek tetsző verbális humora, a
jellem- és helyzetkomikum frappáns alkalmazása, a remekbeszabott
alakok szerepeltetése, az író pszichológiai érzéke együttesen
lényegében minden réteghez szólóvá teszik a művet.
|