Bohumil HRABAL

SÖRGYÁRI CAPRICCIO

A "Capriccio" nem csupán a főhős, az eseményeket egyes szám első személyben elmondó fiatalasszony kedvesen szeszélyes természetére utal, ahogy a sörgyári gondnok ifjú felesége fittyet hány a társadalmi szerepe szigorú követelményeinek, hanem érzékelteti az egész mű felépítésének jellegét is, azt a játékos szertelenséget, amely mindig meglepetéssel szolgál, de sohasem sérti a kompozíció rendjét. A címbe foglalt zenei műszó jelzője többet jelent puszta helymegjelölésnél, annál, hogy a történet nagy része egy kisvárosi sörgyárban játszódik; ebben az összetételben előrevetíti azt a reális, bumfordi világot, ahonnan a képzelet, a játékos szertelenség futamai felszárnyalnak, s amelynek vonzáskörét nem is hagyják el. Nem nagy eseményekről számol be a krónika főhőse; disznóölésről például, vagy sógorának, Pepin bácsinak - aki mintha Svejk reinkarnációja lenne egy cipészmester figurájában - hirtelen betoppanásáról, egy szerencsétlen lábtörésről, a gipszkötés eltávolításán bajmoló idős orvos szenilitásáról és sokszor visszatérően a férj szemérmes-ragaszkodó szeretetének megannyi jeléről. A hétköznapi históriák többnyire egy-egy képtelen és mégis hiteles helyzetben csúcsosodnak: a disznóölés frenetikus jókedve a gondnoki lakásból átragad az igazgatósági tanács tagjaira is, egy másik jelenetben Pepin bácsi és a főhős megmásszák a sörgyár irdatlan magas kéményét, egy harmadikban a férj nemcsak gramafont hoz ajándékba, hanem tánctudását is hozzá, ám ez utóbbit úgy tökéletesíti otthon, hogy krétával felrajzolja magának a tangó lépéseit - ilyen és ehhez hasonló pillanatok adják a mű "capriccio"-jellegét. Mindez a korábbi alkotásokban kialakított elbeszéléstechnika mesteri újraalkalmazásával.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez