JOYCE James

DUBLINI EMBEREK

A Dublini emberek a fiatal Joyce novelláinak gyűjteménye. Kiadatása ugyan fölöttébb nagy nehézségekbe ütközött, ma már azonban nehéz rekonstruálni, miért nem kellett a kiadóknak a végül is semmiféle feltűnést, nemhogy botrányt nem okozó elbeszéléskötet. Később azután kétféle értelmezése alakult ki a műnek: egyes kritikusok afféle zsengeként kezelték, azt a távolságot hangsúlyozták, amely a Dublini embereket a későbbi Joyce-tól, az Ulysses írójától elválasztja, mások épp ellenkezőleg, azokra a vonásokra mutattak rá, amelyek ezt a korai - lényegében a század első néhány évében keletkezett művet a későbbiekkel, mindenekelőtt az Ulyssesszel összekötik.
A mai olvasó ugyancsak kétféleképp viszonyulhat a munkához: tekintheti remek, verista elbeszélések gyűjteményének, a századfordulós Dublin rendkívül éles szemmel látott mindennapjai felidézésének, figurái (haldokló katolikus pap, ír nacionalista- populista hordószónokok, elcsábított lányok, üresfejű kispolgárok stb.) bemutatásának és kegyetlen "élveboncolásának", de olvashatja úgy is a novellákat (Nővérek; Találkozás; Arábia; Eveline; Verseny után; Két úrfiak; Koszt és kvártély stb.), mint az Ulysses epizódjait, úgy, mintha azok beilleszthetők lennének a nagyregénybe. Ez utóbbi "hozzáállás" azért is szerencsés lehet, mert e novellákból épp csak a "nagyszerkezet" hiányzik, az "anyag" együtt van már. Ilyképpen e korai kötet előre is, visszafelé is utalhat, az Ulyssest ismerők a finomstruktúra felépítését tanulhatják meg belőle, a nem ismerőket pedig rávezetheti, ránevelheti az óriásregény élvezetére.
A mű mostani (2000) kiadása néhány nyelvi, stiláris javítástól (és egy novella címének megváltoztatásától) eltekintve azonos az 1959-es és 1970-es edícióval.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez