Immanuel KANT

A TISZTA ÉSZ KRITIKÁJA

A filozófiatörténet egy kézen megszámlálható fő-fő műveinek egyike A tiszta ész kritikája. A hatalmas terjedelmű mű, amelyen szerzője több mint egy évtizedig dolgozott, a legnehezebb, leginkább elriasztónak tűnő munkák sorába tartozik: lényegében ismeretelméleti rendszer, amely abból az egyszerűnek látszó kérdésből kiindulva, hogy léteznek, lehetségesek-e a priori szintetikus ítéletek, a megismerés minden problémáját rendszeresen tárgyalja, a fő figyelmet egyrészt a korábbi -javarészt metafizikai koncepciók cáfolatára, másrészt egy új, elsősorban módszertanilag (Kant szerint a filozófia lényege éppen egy módszer kidolgozása) radikális ismeretelméleti rendszer kiépítésére fordítva.
A Bevezetés-ben Kant részletesen megvilágítja alapfogalmait (tiszta és empirikus megismerés, a priori ismeretek jellege és fajtái, az analitikus és szintetikus ítéletek különbözősége stb.), majd két nagy fejezetben (Transzcendentális módszertan), látszólag roppant körülményesen, valójában lényegretörően, de minden részproblémának is nyomába eredve fejti ki "módszertanát". A mű (különösen analitikus részeiben, az un. kanti analitikában) korántsem pusztán történelmileg ad jelentőséget: apóriái mind a mai napig példái a filozófiai megközelítésnek, számos fejtegetése ma is megkerülhetetlen. A könyv sajnos csak egy nagyon régi kiadás, nagyon is rövidre fogott és a század elejének filozófiatörténeti állapotát tükröző előszavát tartalmazza, a mű megértését megkönnyítendő csak egyetlen magyar nyelvű mű van (Hermann I: Kant teológiája), az sem erre a Kant műre koncentrál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez