Immanuel KANT

PROLEGOMENA

Kant egyik legfontosabb, egyúttal egyik legrejtélyesebb, legvitatottabb műve, a különös című Prolegomena minden jövendő metafizikához. A rejtélyességet elsősorban az okozta, hogy a közkeletű és laikus körökben is elterjedt vélekedés szerint Kant A tiszta ész kritikájában megvádolt minden metafizikai aspirációt, állítólag feketén-fehéren bebizonyította, hogy a metafizika mint tudomány (és Kant a filozófiát is - természetesen - tudománynak tekintette) nem lehetséges, ugyanakkor nem sokkal a mű megjelenése után "jövendő metafizikáról" szól, méghozzá címbe emelve. Az ellentmondás viszonylag könnyen feloldható, ha valaki "szoros olvasatban" foglalkozik az első Kritikával. Ebben ugyanis nem a metafizika tagadása és lehetetlenségének bizonyítása található, "mindössze" a transzcendens metafizikáé, amelynek az útból való eltakarítását Kant valóban elvégezte, lehetőséget nyitva a transzcendentális metafizikák felé, A Prolegomena ehhez képest nem cáfolata A tiszta ész kritikájának, még csak nem is szervetlen, következetlen kiegészítése, pótlása, hanem egyenesen annak tömör összefoglalása, a kezdők és a tanulók számára összeállított summázata. Persze kezdőn és tanulón nem abszolút járatlanokat kell érteni. A Prolegomena nem éppen könnyű olvasmány, tulajdonképpen alig könnyebb, mint maga A tiszta ész kritikája, csakhogy annak szövevényes részleteibe nem avatja be az olvasót, inkább alapgondolataiba, magába a kopernikuszi fordulatba, a transzcendentális analitikának a rejtelmeibe, ami végül is A tiszta ész kritikájának központi gondolata. A kiváló Kant-kutató - Tengelyi László - új fordításában a mű minden komoly filozófiai tanulmányra vállalkozó olvasó számára "kötelező olvasmány".

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez