KAPECY Zsuzsa
AZ ANGYALOK MÁR A VÁROSBAN VANNAK
Kapecz Zsuzsát már a
Tükörírás című regénye is érett,
tehetséges írónak mutatta. Legújabb kötetének, Az angyalok már
a városban vannak című elbeszélésgyűjteményének írásaiban
különös tehetséggel ábrázolja a nagyvárosban élő emberek
nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, miközben lehetetlen fizikai
valójuk ellenpontjaként felvillantja a mindannyiukban ott
lappangó emberséget (A macska; A halak nem hazudnak - ez utóbbi
elbeszélése a Holmi című irodalmi folyóirat novellapályázatán
díjnyertes volt). Szociografikus hitelességgel, ám a
szépirodalom gazdag eszköztárának segítségével mesterien
ragadja meg azokat a hangulatokat, melyek a széthulló
családokat jellemzik. Azt a pillanatot, amikor - a "túlélés"
reményében - még mindenáron egymásba akarnak kapaszkodni, de
ezek az elkeseredett kísérletek már nem vezethetnek sehova,
hiszen kicsinyes bosszúik, hiábavaló, egymás elleni
tusakodásaik már halálra ítélték a kapcsolatot (Borleves).
Ritka, szívmelengető empátiával szól az összetartozó csavargók
életéről, vagy az intézeti kiszolgáltatottságot nehezen
elviselő kamaszgyerekekről (Május). A kötet novellái közül
kiemelkedik a Schön Zsófi önéletírásából, mely a címszereplő
második világháborús élményeit olyan reveláló erővel közvetíti,
hogy az olvasónak az az érzése, Zsófi maga az, aki gondolatait
papírra vetette. |