|
LÁSZLÓFFY Aladár
A KÉPZELETBELI ÁSATÁS
"Ez az egyetlen, ami az embernél is erősebb, a megőrző emlékezet" -
írja Lászlóffy. Regényének legfőbb dimenziója a múlt. Az emberek
többnyire előre verekszik magukat az időben, az életben, e kötet
hősei, legkivált az emlékek után nyomozó főhőse, Szabados Miklós -
visszafelé küzdenek. Hiszen ha a világ olyan ráismerhetetlenül
megváltozott a középeurópai, s közelebbről az erdélyi tájon, legalább
a lélek benső világa őrizze meg a maga múlthoz kötött lényegét, hogy
az maradhasson az ember, ami. A Szabadosok és az oldalági rokonok
históriáját fölfejtő modern "családregény" a millenniumi békeidőktől
szinte napjainkig követi a família sorsát. A történelem kerekének
sebes forgásában kavarognak az életpályák, amelyek számára egyetlen
bizonyos pont létezik csupán, a kisvárosi Ház, s benne a család
összetartója, a dédnagyanya, Memus. Időnek és térnek e sajátos,
visszafutó dimenziójában a csörgedező cselekményszálnak a legfőbb
érzés, a szeretet szab medret: a Memus megszemélyesítette
összetartozás. S ugyanez motiválja Szabados Miklós célját
is: "képzeletbeli ásatással" minden föllelhető dokumentumot, levelet,
kalapdobozt összegyűjteni és rekonstruálni ősei talán még egységben
ábrázolható életét, az utókor jószándékú gesztusával tanulságképpen a
mának. De az ember a múltat pontosan aligha rekonstruálhatja. Az
emlékezet újraértelmező munkájával, a múlt életek mozzanatainak
egységbe fogásával azonban új tanulságok épületét emelheti: a jelenkor
szellemi tornyát. Ilyenformán fölépített "családi glóbusz" ez a
regény, mely kerek és egész. Az esszé, a líra, a szociográfia elemei
egyneműsödnek a prózáéval,mindezek egyetlen írói szándékot szolgálnak;
ráébreszteni az olvasót, hogy csakis a biztos múlttudat birtokában
ismerhetjük föl jelenkori hivatásunk és jövőalakító törekvésünk biztos
irányát.
|
