Konrad LORENZ
SALAMONKIRÁLY GYŰRŰJE
Salamon király, - mint írva van - társalgott az állatokkal, a
halakkal, a férgekkel. Igaz, ehhez volt egy varázsgyűrűje. A szerző,
aki egy életet töltött el különféle állatok közvetlen
tanulmányozásával, s velük élt - a varázsgyűrű használatát merőben
sportszerűtlennek tartja, hiszen az élőlények minden varázsszer nélkül
is a leggyögyörűbb történeteket mesélik el az embernek - nevezetesen a
valóságot. A szerző természettudós, a valóság szenvedélyes kutatója.
Könyvét haragjában írta, azok ellen, akik az állatok viselkedésének
ismerete nélkül állattörténeteket írnak. Mindjárt bevezetőben azzal
jellemzi az állatok iránti szeretetet, hogy ki mennyi kellemetlenséget
és bosszúságot hajlandó eltűrni kedvenc állataitól. A kakadú leszedi a
száradó fehérneműről a gombokat, a patkány takaros korongot rág ki az
ágyneműből.... A könyvön belül két valóságos kisregény foglalkozik a
csókákkal és a vadlibákkal, melyeket Lorenz anyjuk helyett nevelt fel.
Ez a feladat persze nem való mindenkinek, Lorenz külön fejezetet szán
e kérdés taglalására. A ketrec és a kalitka fogságát az állatok
különbözően tűrik. Talán legszebb és legtanulságosabb része a könyvnek
a kutya jelleméről és viselkedéséről szóló fejezet. |