Konrad LORENZ

SALAMONKIRÁLY GYŰRŰJE

Salamon király, - mint írva van - társalgott az állatokkal, a halakkal, a férgekkel. Igaz, ehhez volt egy varázsgyűrűje. A szerző, aki egy életet töltött el különféle állatok közvetlen tanulmányozásával, s velük élt - a varázsgyűrű használatát merőben sportszerűtlennek tartja, hiszen az élőlények minden varázsszer nélkül is a leggyögyörűbb történeteket mesélik el az embernek - nevezetesen a valóságot. A szerző természettudós, a valóság szenvedélyes kutatója. Könyvét haragjában írta, azok ellen, akik az állatok viselkedésének ismerete nélkül állattörténeteket írnak. Mindjárt bevezetőben azzal jellemzi az állatok iránti szeretetet, hogy ki mennyi kellemetlenséget és bosszúságot hajlandó eltűrni kedvenc állataitól. A kakadú leszedi a száradó fehérneműről a gombokat, a patkány takaros korongot rág ki az ágyneműből.... A könyvön belül két valóságos kisregény foglalkozik a csókákkal és a vadlibákkal, melyeket Lorenz anyjuk helyett nevelt fel. Ez a feladat persze nem való mindenkinek, Lorenz külön fejezetet szán e kérdés taglalására. A ketrec és a kalitka fogságát az állatok különbözően tűrik. Talán legszebb és legtanulságosabb része a könyvnek a kutya jelleméről és viselkedéséről szóló fejezet.
A lenyűgözően érdekes, szellemesen, kitűnően megírt, szórakoztató könyv mély, tudományos problémákra vezetheti az olvasót.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez