MOLDOVA György

ÉGI SZEKÉR

Moldovának e riportkönyve gyengébb, mint akármelyik ugyane műfajba tartozó műve, pedig tárgya hallatlanul érdekes, és a szerző az eddigieknél is jobban tudja szórabírni riportalanyait. A Repülőgépes Szolgálat pilótái - ők vezetik az Égi szekereket - naponta sok fel- és leszállást hajtanak végre. Csakhogy ezekből az izgalmas beszélgetésekből csupán annyi derül ki, hogy a megművelt földek "égi" műtrágyázása külön szakma, amely más szakmákkal ellentétben állandó életveszéllyel jár, s más szakmákhoz hasonlóan nagy szakértelmet kíván. A többi: különös, kanyargós, vagy éppen egyszerű életsorsok, egyéniségek felvillantása. A szerző önkritikáját bizonyítja, hogy az egyik legterjedelmesebb és talán a legjobb fejezetet egy tokaj-hegyaljai szőlőtermelő életútjának elbeszélésére szánja, roppant szimpatikus egyént azonban csak annyi fűzi a repülőkhöz, hogy Hegyalján ő szorgalmazta a szőlők "égi" műtrágyázását. A rutinos riporter gondosan elbeszéli a mezőgazdasági repülők hazai történetét, bemutatja gépeiket, munkakörülményeiket, életvitelüket. Ismerteti a közforgalomban lévő legendákat a pilóták keresetéről, a nők körében aratott sikereikről stb. Külön fejezetet szentel az úgynevezett "sztálini sólymok", a néphadsereg első pilótáinak bemutatására. Számos izgalmas sztori közben sem hanyagolja el a repülőgépes növényvédelem közgazdasági hasznosságának elemzését, s várható jövőjének felvázolását sem. Nem marad ki a könyvből semmi olyan, ami az "égi szekereket" vezetőinek életével kapcsolatos olvasót érdekelné. Sőt! Inkább a sztorik rákos túlbúrjánzása, az író egyéni repülős élményeinek sokasága csökkenti a könyv rangját.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez