MÓRICZ Zsigmond

TÜNDÉRKERT

A legnagyobb szabású magyar történelmi regénytrilógia, a legjelentősebb Móricz-mű első része a Tündérkert 1922-ben jelent meg.

Móricz a háborút, a forradalmat és Trianont követő évek Magyarországához a 17. századi Erdélyt érezte leginkább hasonlónak. Tanulságért és példáért fordult az 1600-as évek első évtizedének történelme felé. A trilógia legjobban sikerült első kötete, a Tündérkert két hőse egy megtiport ország felemelkedésének két lehetőségét villantja fel. Báthory Gábor képviseli a nagyobb koncepciót, egyszerűsítve: a forradalmat, Bethlen Gábor pedig a józanságot, realitást, a reformot. Minden tekintetben ellentétei egymásnak: Báthory a magasból a mélybe hull, Bethlen a mélységből emelkedik a magasba. Móricz Bethlen útját tartja helyesnek, az ő példáját követésre méltónak, de rokonszenve, a szíve Báthoryé. A történetírás szerint a léhaságával kitűnő Báthory Gáborból koncepciózus politikust, szeretetre méltó, bár könnyelmű, pompás férfit formált. Bethlen - a regényben - csupán Báthory zseniális gondolatainak az erdélyi helyzetre transzformálója és szívós megvalósítója. Ennek a szerves ellentétnek köszönhető az első kötet szárnyaló íve.

Móricz hihetetlen leleményességgel másként és másként beszélteti a különböző embercsoportok képviselőit, s ezzel hiteles atmoszférát teremt. Szuverén módon bánik a történeti tényekkel, a költött részleteket és a valóságos eseményeket úgy ötvözi, hogy a trilógia olvasója minden apró mozzanatot hitelesnek érez.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez