NÁDASDY Ádám
ELKEZD A DOLGOK VÉGÉRE JÁRNI
Élet- és zsánerképek sorozatának látszanak első megközelítésben
Nádasdy Ádám versei: egy kisfiú HÉV- és buszutazásáról, egy
téli nyaraló hideg szobájában lezajlott pásztoróráról, egy
padláson tett "kirándulásról", egy tanyai élményről, egy
erkélyajtó rendellenességeiről stb. számolnak be a költemények,
szinte novellaszerűen, pontos, élesen exponált képekben,
verista módon, csak éppen versszerű, méghozzá igen szabályosan
versszerű megformálásban (Kabátban állva; A Trabant a híd
felől; Móricz Zsigmond körtér - Margithíd; Tanya; Birtokos és
birtok stb.). A figyelmesebb olvasó azonban szinte mindegyikben
találhat valami különös, oda nem illő dolgot, motívumot. És
ezek a beépített, csak félig-meddig elrejtett elemek lendítik
fel a költeményeket a nagy poézis felé: a reflexiók, a
háttérinformációk, a bölcseleti mélység, az érzelmi kataklizmák
felé. Különös, magukat nehezen megadó, ám utána annál
hatásosabbnak érzett költeményeket írt 1995 és 1998 között a
költő, ezekből állította össze legújabb kötetét, amelyet
minden költészetkedvelő olvasó örömmel olvas majd.
|