NEMESKÜRTY István

MI MAGYAROK

Nemeskürty ezúttal Magyarország, pontosabban a magyar nemzet történelmét írta meg a honfoglalástól 1947-ig, a párizsi békeszerződés évéig, amikor már eldőlt, ismét trianoni határok közé szorítják a sokat szenvedett nemzetet, ám az még nem vált véglegessé, milyen irányt vesz a hazai belpolitika. A szerző sajátos közelítésmódja ezúttal két összetevőből ered: egyfelől úgy ír történelmet, mint egy lehetséges históriai gondolkodásmód rögzítését (tehát nem állítja, hogy így volt, hanem azt hogy szerintem így is kellett történnie); másfelől e tényeknél is többre becsüli az átélést, azt, hogy a nemzetnek az a történelme, amit gondolatban, hagyományban, szokásrendben, akár érzelmekben maga is átél. Figyelmének fókuszában tehát a közös anyanyelvbe kódolt érzelmi-tudati kollektivitás áll, az a tradicionális erő, amely képes összetartani a szétszóródott, megcsonkított nemzetet. Módszere pedig ennek megfelelően a pozitivizmus és a szellemtörténet összehangolása révén olyan, hogy hangsúlyait kevésbé a gazdasági-társadalmi folyamatok leképezésére helyezi, hanem a meghatározó történelmi személyiségek és fordulópontok méltatására, illetve kritikájára. Azokra az államférfiakra és eseményekre irányítja a figyelmet, akik és amelyek, mint sorsközösségben élő kollektivitásnak életére döntő hatásuk voltak. Így kapunk remek elemző portrékat Szent Istvánról, Szent László/i>ról, IV.Béláról vagy Bethlen Gáborról, Pázmány Péterről; így olvashatunk eredeti fejtegetéseket a tatárdúlásról, a török hódításról, a Hunyadiak küzdelmeiről. A szerző egyetlen korszak taglalásakor sem feledkezik meg a magyar művelődéstörténet meghatározó fontosságú mozzanatairól, a kereszténység fölvételéről, a nyelv és írásbeliség fejlődéséről, a reneszánsz hatásáról, a kuruc népköltészet vagy a reformkor művelődéséről.
A könyvnek az ad sajátos és újszerű jelentést, hogy nem pusztán a tudós véleménye ez a nemzet múltjának egészéről, de nagyobb hivatásra tör. Mint az Utószóban Nemeskürty fejtegeti, egy nép boldogulásához alapvetően két dolog szükséges: a munka becsülete és annak tudata, hogy mi végre vagyunk a világon.
A szerző monográfiája - mely közismereti szintet képviselő kislexikonnal egészült ki - ez utóbbiban kíván az olvasók segítségére lenni: a múlt új birtokbavételével, hiteles átélésével támogatni a kollegtív helyzettudat újjászületését.





Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez