Friedrich NIETZSCHE M

EMBERI - TÚLSÁGOSAN IS EMBERI

Az Emberi - túlságosan is emberi kulcshelyet tölt be a nietzschei életműben. Két kötetben, 1878-80-ban jelent meg, és átvezetőül szolgál Nietzsche két (mások szerint három) korszaka között. Akik a kései (harmadik) Nietzschét, elsősorban a Hatalom akarását ismerik, ezt a munkát talán nem is érzik "igazi" Nietzsche-műnek. Akik a korai Nietzsche felől közelednek hozzá, azt konstatálhatják, hogy a filológusból itt tör elő a filozófus, a tények tudósából - a "pozitivista" Nietzschéből - a pszichológus, a kor kritikusából a "klasszikus" filozófia kritikusa. Különösen ez utóbbi két vonás lényeges a műben. Az Emberi - túlságosan is emberi elsősorban és mindenekelőtt a hagyományos filozófiai kérdéseket boncolja és veti el. Részletesen foglalkozik a műben Nietzsche a metafizikával, az ismeretelmélettel, az etikával, az antropológiával és valamennyi filozófiai diszciplínánál azt találja, hogy a hagyomány megszentelte válaszok és koncepciók, rendszerek és módszerek elégtelenek. A szerző nem tud eléggé megvető és kritikus lenni: "egy emelettel mélyebben" vet ágyat a filozófiának, és nem elégíti ki sem a kor neokantinizmusa (maga Kant sem), sem metafizikai idealizmusa, sem "túlságosan is emberi" etikája és antropológiája. Ebben a műben Nietzsche még nem adja saját radikális válaszait, megoldásait, koncepcióit, ám annál vehemensebben bírál és gúnyolódik, persze korántsem olcsón, hanem mindig alapvető apóriákat, antinómiákat és anomáliákat mutatva fel - diadalmasan. De igen fontos a mű mélyén rejtőző pszichológia is. Ez nem a korszak pozitivista, idegélettanra alapozó pszichológiája, de nem is Dilthey - szinte kortárs - leíró lélektana, hanem a mélypszichológia anticipációja, a Gestalt-pszichológia nagyszerű előrevétele.
- Kitűnő könyv, nagyszerű filozófiai traktátus önmagában is, de remek bevezető Nietzsche világába is: egyszerre utal hátra és előre, a teljes Nietzsche befogadását könnyítheti meg.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez