Luis PERGAUD

MIRAUT KUTYA NEM ELADÓ

Egy kis francia falu parasztgazdája, Lisée elment a városba, hogy malacot vegyen. Kissé ittasan érkezett haza egy új puskával és egy kölyökkutyával. Felesége, az örökké zsémbelő Guélotte jól megszidta, a kutyába pedig menten belerúgott. Miraut - így nevezte el a kutyát a gazdája - hamar megbarátkozott az anyamacskával és két kölykével. Játékos, élénk kisjószág volt, csak a gazdasszony nem bírta elviselni. Ha a férje nem látta, okkal-ok nélkül verte, rúgta, szidta szegénykét, sokszor nem adott neki enni; aztán, ha Miraut az éhségét a baromfiudvarban igyekezett enyhíteni, mindenféle büntetéseket talált ki számára. A gazda nagyon szerette a kis kutyát, az pedig boldog volt, amikor mellette lehetett, együtt mentek a faluba és az erdőbe. Teltek a hónapok, és Miraut teljesen kifejlődött. Eljött a vadászidény, és Lisée megtanította, hogy kell a nyulat a vadász felé hajtani: egykettőre Miraut lett a környék legügyesebb vadászkutyája. Igenám de egy kutya nehezen érti meg, hogy van olyan időszak, amikor vadászati tilalom van. Sokszor egyedül járta az ismert utakat és elkapott egy-egy nyulat. A vadőrök többször rajtakapták, és a gazdának büntetést kellett fizetnie, a felesége pedig szidta őt is és a kutyát is, mondván, erre kell az amúgyis kevés pénzüket költeni. Addig fajult a dolog, hogy amikor egy előkelő úr pénzt ígért Miraut-ért, rábeszélte a férjét, hogy szabaduljanak meg tőle. Keserves búcsút vett Lisée a kutyától, az új gazda kocsival vitte el messzire. Miraut búskomor lett, nem evett, pedig az új gazdiék igencsak kedvébe jártak; mégis az első adandó alkalommal megszökött. Sok viszontagság után talált vissza Lisée házába. Az új gazda ismét értejött kocsival és elvitte, ő pedig újra elszökött...
Az állatregény kivételesen sikerült darabja ez a könyv.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez