Luis PERGAUD
MIRAUT KUTYA NEM ELADÓ
Egy kis francia falu parasztgazdája, Lisée elment a városba, hogy
malacot vegyen. Kissé ittasan érkezett haza egy új puskával és egy
kölyökkutyával. Felesége, az örökké zsémbelő Guélotte jól megszidta, a
kutyába pedig menten belerúgott. Miraut - így nevezte el a kutyát a
gazdája - hamar megbarátkozott az anyamacskával és két kölykével.
Játékos, élénk kisjószág volt, csak a gazdasszony nem bírta elviselni.
Ha a férje nem látta, okkal-ok nélkül verte, rúgta, szidta szegénykét,
sokszor nem adott neki enni; aztán, ha Miraut az éhségét a
baromfiudvarban igyekezett enyhíteni, mindenféle büntetéseket talált
ki számára. A gazda nagyon szerette a kis kutyát, az pedig boldog
volt, amikor mellette lehetett, együtt mentek a faluba és az erdőbe.
Teltek a hónapok, és Miraut teljesen kifejlődött. Eljött a
vadászidény, és Lisée megtanította, hogy kell a nyulat a vadász felé
hajtani: egykettőre Miraut lett a környék legügyesebb vadászkutyája.
Igenám de egy kutya nehezen érti meg, hogy van olyan időszak, amikor
vadászati tilalom van. Sokszor egyedül járta az ismert utakat és
elkapott egy-egy nyulat. A vadőrök többször rajtakapták, és a gazdának
büntetést kellett fizetnie, a felesége pedig szidta őt is és a kutyát
is, mondván, erre kell az amúgyis kevés pénzüket költeni. Addig fajult
a dolog, hogy amikor egy előkelő úr pénzt ígért Miraut-ért, rábeszélte
a férjét, hogy szabaduljanak meg tőle. Keserves búcsút vett Lisée a
kutyától, az új gazda kocsival vitte el messzire. Miraut búskomor
lett, nem evett, pedig az új gazdiék igencsak kedvébe jártak; mégis az
első adandó alkalommal megszökött. Sok viszontagság után talált vissza
Lisée házába. Az új gazda ismét értejött kocsival és elvitte, ő pedig
újra elszökött... |