|
REJTŐ Jenő
A fehér folt úgy indul, mintha Rejtő Jenő ezúttal komoly regényt kívánt volna
írni. Hosszan, sok tiszta emberi érzéssel szól az Afrikában található "fehér
foltokról", azokról a területekről, amelyek - még - elkerülték a gyarmatosítást,
de amelyek óhatatlanul ki vannak téve a fehérek kapzsiságának, s amely miatt
előbb-utóbb feketék vére fog folyni, hogy bekebeleztessenek valamely
nagyhatalom gyarmatbirodalmába. Lungaország is ilyen fehér folt, de már kiszemelték
maguknak az angol üzletemberek. Csakugyan a franciák és olaszok minden
elképzelhető diplomáciai manőverrel megakadályozzák, hogy az angolok
behatolhassanak területére. A mű egyik főszereplője, Halley, a milliárdos azonban
szerződést köt Lungaország királyával, hogy olajat kutathasson a fehér folton. A
távlati - gyarmatügyi minisztériummal egyeztetett - terv az, hogy Halley fehér
munkatársait a négerek le fogják mészárolni, így megfelelő ürügy lesz az angol
beavatkozáshoz. A ravaszul és kegyetlenül kiötlött tervezetbe azonban zavaró
momentumok keverednek. És itt kezdődik a már nem komoly, a már igazán
rejtői regény. Halley szépséges, vonzó, de szerfölött önfejű lánya, Lilian
megszökik a szülői házból, nem kíván az apja választotta vőlegényhez hozzámenni.
Kalandos szökése közben természetesen Lungaországba kerül, ahol éppen
kibontakozóban van a harc, fehérek és feketék vére folyik az előzetes terv szerint.
Mindeközben egy magándetektív csetlését-botlását kísérhetjük figyelemmel, akit
Halley szökött lánya megfigyelésére fogad fel, aki azonban éppen nem Lilian
nyomába ered (más ült Lilian autójában, a detektív ahhoz tapad). A regény végül
is három szálon fut: egyrészt Halley és a gyarmatosítók rémtetteit követhetjük,
másrészt Lilian kalandozásait a nem gyenge nőnek való terepen (miközben -
persze - beleszeret egy daliás, humánus angol katonatisztbe) harmadrészt pedig
a magándetektív tudósításait olvashatjuk a világ szinte minden olyan részéről,
ahol Lilian nem található. A három rész különböző színvonalú és érdekességű: az
első a kezdeti ígéretek ellenére ellaposodik, a második teljesen hagyományos,
csak a szokásosnál kissé sápadtabb Rejtő-művet ad, a harmadik emeli ki
valamennyire a regényt, jó humorával, groteszk komikumával.
|
