SÍK Sándor

A MAGAM MÓDJÁN

Az egyik legismertebb katolikus, illetve neokatolikus művész, aki a középiskolai és egyetemi oktatás mellett számos műfajban jeleskedett - próza, műfordítás, tanulmányok, kritikák - talán a költészetben lépett legmagasabbra. Jelentős költői birodalom az övé, ezt mutatja meg a könyv, amely 1910 és 1963 között írt verseinek gyűjteménye. Fontos mű A magam módján, mert az értékes darabok megjelenítésén túl talán elindít egy Sík Sándor- újrafelfedezést. Azét a Sík Sándorét, aki nem csupán művészként volt nagy, de emberként is, aki szerkesztőként is jeleskedett, s nem utolsósorban fölfedezett és támogatott induló írókat, költőket, köztük - miként ez köztudott - Radnóti Miklóst. A lélekben és tehetségben gazdag ember azon ritka művészek közé tartozott, kinek mély vallásossága - hiszen pap volt - harmonikusan ötvöződött a művészi teljességgel.
A több mint kétszáz verset tartalmazó kötetet egy Sík-vallomás vezeti be A versek lelkéről. Ebben a titokzatos "lélek- könnyről" ír, amely nélkül nincsen igazi költemény, hiába tökéletes a forma vagy igaznak tetsző a gondolat. Sík műveiben ez a lélek-könny - mondhatni lelki mélység - van jelen, ez tárul föl. A közhiedelem eloszlatására: verseinek csupán egy része vallásos jellegű. Foglalkozik a mindennapokkal, a magyar múlttal, a maga jelenével, az első és második világháborúval, az élet fájdalmaival, örömeivel. A teljes élet foglalata Sík Sándor költészete, miközben a lírikus hite elsősorban az emberbe vetett hit. De az is kiderül, hogy számára ez a hit a katolicizmussal függ össze. Így lesz a lírai életmű egy pap- költő és egy igazban és szépben hívő ember folyamatos imádkozása a tisztább világért.
A testes válogatást - amelyet Rónay László állított össze, és amely az eredeti Sík-kötetek időrendjében hozza a költeményeket - betűrendes versjegyzék zárja.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez