SZÁLINGER Balázs

ELSŐ PESTI VÉRKABARÉ

Az 1990-es évek elején föllépett fiatal erdélyi költőcsoport, az ún. "transzközép" generáció tagja Szálinger Balázs, akinek első kötete, a Kievezni a vajból - mint cseppben a tenger - hordozta a nemzedék lírájának szinte minden jellemző vonását. Hogy Szálinger nem egyszerűen csak képviseli a groteszk látású, ironikus felhangú, legtöbbször mókázóan álorcás nemzedéki vonásokat, hanen eredeti látású és egyéni hangú költő, azt ez a kötete tanúsítja. Az Első Pesti Vérkabaré a 20. század elejének fővárosi, orfeumi atmoszféráját, a körúti lokálok és kabarék mondén világát idézi föl, de persze nem valamiféle művelődéstörténeti, szociológiai vagy lélektani hitellel, nem álmodja vissza magát a költő az időben száz évvel, hanem áthallások, utalások, gesztusok, jelentésátvitelek, a korra jellemző szavak, motívumok fölemtítésével, illetve a hagyományos - olykor a sanzonok és kuplék dallamát, szellemét idéző - versformák alkalmazásával. Mégis, a versek textusa, hangulata nagyon is mai, ezredvégi, a posztmodernet a legjobb értelemben meghaladó ironikus világképű, ugyanakkor kulturáltan megformált, a múlt időbe folytonos reflexiókkal és asszociációkkal visszakapcsoló, sokszor mókásan anakronisztikus versvilág ez. Szálinger néhol öngerjesztéssel születő, önmagát tovább író, szakadatlanul áradó strófái időtlen kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen között. Ez a kapcsolat a decens, szplínes 20. századelő és az illúziótlan, fanyarul blazírt 21. századelő lelki rokonsága (Történt pedig a régi időkben; Ó, a reményteli égbolt!; Extra Hungariam; A repülőshow; Királypuccs stb.). Az az életérzés, amely azt sugallja: túl vagyunk már mindenen, rezignáltan fogadjuk az élet új fordulatait, szinte Ady prófétikus nyugalmával látjuk együtt a múltat és a jelent (Likőr a Gellértben; Elza-villa; Duna keringő; Nagyvárad; A vénasszunyok nyara; Ha Károly király egyszer visszatérne stb.).
Ez a magát múlttal maszkírozó, de letagadhatatlanul mai versvilág vonzó olvasmány, hiszen a versek már-már dallamosak, sok ötlet, humor, nyelvi lelemény, frappáns rím, ügyes fordulat és csattanó színesíti, ugyanakkor intellektuális is, hiszen tele van kulturális utalásokkal, allúziókkal, reflexiókkal, gondolattársításokkal, létfilozófiai és lélektani megfigyelésekkel - hidat képezve a közérzeti líra és a kuplék világa között.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez