SZÁLINGER Balázs
ELSŐ PESTI VÉRKABARÉ
Az 1990-es évek elején föllépett fiatal erdélyi költőcsoport, az ún.
"transzközép" generáció tagja Szálinger Balázs, akinek első kötete, a
Kievezni a vajból - mint cseppben a tenger - hordozta a nemzedék
lírájának szinte minden jellemző vonását. Hogy Szálinger nem egyszerűen csak
képviseli a groteszk látású, ironikus felhangú, legtöbbször mókázóan álorcás
nemzedéki vonásokat, hanen eredeti látású és egyéni hangú költő, azt ez a
kötete tanúsítja. Az Első Pesti Vérkabaré a 20. század elejének fővárosi,
orfeumi atmoszféráját, a körúti lokálok és kabarék mondén világát idézi föl,
de persze nem valamiféle művelődéstörténeti, szociológiai vagy lélektani
hitellel, nem álmodja vissza magát a költő az időben száz évvel, hanem
áthallások, utalások, gesztusok, jelentésátvitelek, a korra jellemző szavak,
motívumok fölemtítésével, illetve a hagyományos - olykor a sanzonok és kuplék
dallamát, szellemét idéző - versformák alkalmazásával. Mégis, a versek
textusa, hangulata nagyon is mai, ezredvégi, a posztmodernet a legjobb
értelemben meghaladó ironikus világképű, ugyanakkor kulturáltan megformált, a
múlt időbe folytonos reflexiókkal és asszociációkkal visszakapcsoló, sokszor
mókásan anakronisztikus versvilág ez. Szálinger néhol öngerjesztéssel
születő, önmagát tovább író, szakadatlanul áradó strófái időtlen kapcsolatot
teremtenek a múlt és a jelen között. Ez a kapcsolat a decens, szplínes 20.
századelő és az illúziótlan, fanyarul blazírt 21. századelő lelki rokonsága
(Történt pedig a régi időkben; Ó, a reményteli égbolt!;
Extra Hungariam; A repülőshow; Királypuccs stb.). Az az
életérzés, amely azt sugallja: túl vagyunk már mindenen, rezignáltan fogadjuk
az élet új fordulatait, szinte Ady prófétikus nyugalmával látjuk együtt a
múltat és a jelent (Likőr a Gellértben; Elza-villa; Duna
keringő; Nagyvárad; A vénasszunyok nyara; Ha Károly
király egyszer visszatérne stb.).
|