|
SZENTMIHÁLYI SZABÓ Péter
ÉDUA ÉS KUN LÁSZLÓ
A regény történelmünk viharos évszázadai közül a tizenharmadikba
vezeti el az olvasót, IV. László uralkodásának esztendeibe. László a
regény elején még pórgyerekekkel játszadozó kisfiú, a végén már halott
király. A közben eltelt időszak szépírói krónikája érzékletes képet
fest a feudális anarchiával küzdő ország bel- és külhoni dolgairól.
László szinte még gyerek, amikor apja, V.István halála után trónra
kerül, hamar választanak neki feleséget is a számára ismeretlen
nápolyi hercegnőt, Izabellát. Kezdettől fogva hatalmi harcok
kereszttüzében él, anyja Kun Erzsébet és az őt sakkban tartó feudális
hatalmasságok bábjaként. Az egymásra acsarkodó nemes urak
javadalomszerzés reményében napról napra váltogatják hűbéruraikat és
szövetségeseiket, a főbb világi méltóságok olyan sűrűn cserélnek
gazdát, hogy nemcsak a pórnép, de maga az uralkodó is alig győzi
követni. Tovább nehezíti a helyzetet IV. Béla által behívott, pogány
szokásoknak hódoló kunok jelenléte, valamint az egyházi és világi
hatalom állandósuló harcai. A gyermekként gyarapító szándékkal trónra
lépett uralkodónak felnőtté cseperedvén látnia kell, hogy a királyi
hatalom erőtlen. Az országos gondok és saját tehetetlensége elől az
alkohol mámorába és a szerelembe menekül. Mélyen emberi érzelmek kötik
egy kun törzsfőnökének, Csöri úrnak lányához, a gyönyörű Éduához, aki
hites társa helyett társa lesz a nehéz időkben, tragikusan
megpecsételve ezzel önnön sorsát: Kun Lászlót szeretőjével együtt,
ágyban mészárolják le a békével elégedetlen, harcra és zsákmányra éhes
kunjai. |
