VÁMOS Miklós

BÁR

Harminc rövid írást, nagyobbrészt novellának tekinthető kisprózát gyűjtött össze kötetében Vámos Miklós. A művek azért tekinthetők csupán részint novellának, mivel az író szuverén módon fittyet hány a kanonizált műfaji kategóriákra: groteszk, örkényi egypercest nyújt el több oldalra; hatalmas epikus anyagot, szinte egy családregényre való történést és embergalériát sűrít össze néhány oldalon; viccsorozatot ad elő hangsúlyozottan schnitzler-i drámautánzatként; életképet rajzol a mozdíthatatlan stabilitás jegyeivel; tárcanovellát ír; kis színest emel irodalmi szintre és fordítva, irodalmi anyagot ad elő újságírói módon stb. (bárzene; csehov a padon; zanzibár; könyvbár; tengerszem; egymás mellett; főmozi; ámbár tanár úr; bárkapcsolat stb.). Először roppant bosszantóak ezek az írások: az olvasó - joggal - úgy érzi, játszanak vele, nem veszik komolyan, visszaélnek irodalmi beidegződéseivel, elvárásaival, de ez a felháborodás hamar átcsap az önfeledt - bár nem feltétlenül felhőtlen - szórakozásba. Vámos művei végtelenül szórakoztatóak, ötletesek, elmések, szellemesek, az író megvesztegető ügyességgel keveri bennük a komikumot, a szatírát, a kacagtató szövegelést, a poént, a meglepetést, a meghökkentést. És túl mindezen, legvégül eljut az olvasó oda, hogy rádöbbenjen: jelentős művel áll szemben. Hihetetlen valóságismeret és lélektani elmélyültség, problémalátás és - boncolás emeli a sokszor léhának tűnő, hisz bárokban (leginkább a klasszikus helyszínné emelt, álnevesített, de a bennfentesek számára felismerhető Zanzibár bárban), legénylakásokban, ragyogó nők ágyaiban, hasonlóan nem épp fennkölt helyszíneken (pl. az új híd alatti kis térségen) játszódó írásokat a nagy esztétikai minőségek hordozóivá. Többszörösen összetett, vonzó-taszító, letehetetlen írások gyűjteménye a kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez