Mika WALTARI
JOHANNESZ IFJÚSÁGA
Mika Waltarinak az egyik legnagyobb ambícióval írt történelmi
regénye a Johannesz Angelosz volt. Egy bíborbanszületett, vagyis
bizánci császári sarjadék, az élete nagyrészt azonban inkognitóban,
javarészt Nyugat-Európában töltött lovag életét beszélte volna el
benne, az események csúcs- és végpontján Bizánc bukásával, az 1453-as
török ostrommal, a Kelet-Római Birodalom bukásával. A talán túl
ambíciózusnak eltervezett mű végül is főként a végpontra, Bízánc (vagy
Konstantinápoly) ostromára és vesztére koncentrált, címadó hősének
utolsó hónapjait beszélhette csak el. De az író hagyatékában lánya
megtalálta az előmunkálatok közt Johannesz ijfúságának regényét is.
Az író maga már nem dolgozhatta össze a két művet, így azok közt
vannak bizonyos átfedések, sőt ellentmondások is. A Johannesz Angelosz
számos visszatekintésében, emlékfelidézésében felismerhetők a
Johannesz ifjúságának motívumai, eseményei, akciói, ugyanakkor az
ifjúságot tárgyaló mű természetesen sokkal részletesebb beszámolót
nyújt a bizánci neveltetésű, ám a nyugathoz szokott ifjúról, a
kalandozó lovagok e sajátos képviselőjéről, mint a negyven éves férfit
bemutató regény. Az olvasó, ha még nem volt a kezében a
Johannesz Angelosz,
jól teszi, ha a hős ifjúságát elbeszélő művel kezdi az
olvasását. De érdekes lehet a regény azoknak is, akik már tudják a
történet végét. Az pedig egészen bizonyos, hogy aki az ifjúság
történetét elolvasta, keresni fogja a folytatást is. A
Johannesz ifjúsága
kalandregénynek is felfogható, hisz a hőssel megesik szinte
minden, ami egy nemes lovagot - aki magányosan járja útját - a 15.
században érhet: harcok, intrikák és szerelmek csakúgy, mint
művelődési élmények, ám Waltari jóval több, mint kalandregényíró,
művében sikerül megérzékítenie sok mindent a középkor végi Európa
feszültségeiből, életformájából, kultúrájából is.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|