Herbert George WELLS

A LÁTHATATLAN EMBER;  AZ ISTENEK ELEDELE

A sors fanyar fintora, hogy a mai olvasó Wellsre nem elsősorban ambiciózus társadalmi regényei révén emlékezik, amelyek egy nemzedékkel ezelőtt még közkedvelt hazai olvasmányok voltak, hanem nevét azok a fantasztikus regényei teszik halhatatlanná, amelyeket pályakezdő korában, a gyors siker reményében írt, s amelyekkel a sci-fi irodalom korai nagyságává vált.

A láthatatlan ember egy zseniális vegyész, Griffin története, aki hosszú kísérletezés után feltalál egy folyadékot, amely láthatatlanná teszi. Fantasztikus találmánya teljesen elszigeteli az emberektől, ám ezt megpróbálja a találmányával megszerezhető hatalommal ellensúlyozni. Egy dél-angliai kis faluba, Ipingbe költözik, egész testét elfedő öltözetben, s hatalmát kipróbálandó előbb lopással kísérletezik, majd amikor ez nem sikerül, hatalmi téboly fogja el, és már semmiféle gaztettől sem riad vissza. Végül egyetlen bizalmasa, Dr. Kemp jelenti fel, s amikor a rendőrök megölik, visszanyeri valódi, harmincéves alakját.

Az istenek eledelében egy vegyész meg egy biológus, Mr. Bensington és Redwood professzor olyan anyagot találnak fel, amitől az élőlények óriássá növekednek. A felfedezés beláthatatlan következményekkel jár: hiába próbálják elfojtani, elterjed és új, "óriás" emberfajt hoz létre, melynek tagjai lerázzák magukról jelenük kicsinyes törvényeit, és egy nagyobb, szebb és emberibb élet kialakításába kezdenek.

Wells általában nem éri be a technikai fantasztikummal (melynek kitalálásában különben igen ötletes volt), hanem társadalmi tanulságok levonására is törekszik, s hol utópisztikus elképzeléseiből ad ízelítőt (mint Az istenek eledelében), hol, mint erre mai kritikusai felhívják a figyelmet, nagyon is reális veszélyekre mutat rá (mint a természettudomány negatív hatásait érzékeltető A láthatatlan emberben).

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez