TURCZI István
HOSSZÚ VERSEK ÉJSZAKÁJA
A kötetbe foglalt hat ciklus több mint alkalmi összeállítás. A
versek többsége ugyan megjelent már Turczi előző könyveiben, de
mostani együtt közlésük új értelmet kap, teljesebbre törő
igényt jelez. Az első ciklus (Most már mindig így) húsz
verse - Tandori Dezső mottójával - szándékoltan keményre edzett
formájú, tízsoros szakaszokban elmélkedik a meglett férfi
tudatvilágának problémáiról, amikor is "Lassabban veszed /
észre, hogy vagy, mint azt, hogy voltál". Simábban láncolódó
tízsorosokból tevődik össze a következő, tizenkét részes Egy
év. Feltűnő bennük a belső és külső történések párhuzama, a
helyszíneket s a természeti változást idéző képek átható ereje
(sziván; svát). A Venus Vulgivaga az utóbbi évtizedben
megszaporodott erotikus költemények közül emelkedik ki
merészségével, játékos-közvetlen szabadosságával s az érzéki
mozzanatok megfogalmazásának új nyelvi leleményeivel: "Magad
vagy a romlás, / amint / kristálygyűrű-hullámzással / felém
visszafordulsz / és ikrás méz csorog belő- led -". Az Amerikai
akció nem akar kevesebbet, mint visszaültetni "keserves
trónjára az ihletet", s általa "megérteni és akár egy hosszú /
hideglázas versben elmondani / miért feltételes érvényű
minden". A "hisztérikus ezredvégi béke" verse után a Platón úr
vacsorájából is kihalljuk a mának szóló üzeneteket: "Azt
hittem, az értelem és a hatalom természettől fogva együvé
tartozik- tévedtem."; "ép bőrrel megúszni a gondolkodást az
efféle koturnuszos demokráciákban, már ez sem kevés." |