GYÖRE Balázs

HA MÁR Ő SEM ÉL, KÉREM OLVASATLANUL ELÉGETNI

A költőnek indult Györe egyre inkább prózaíró - első elbeszélői kötete óta egyfajta őszinte, dokumentatív, naplószerű életfelmondással szól saját személyéről. Ennek a kötetnek a közvetlen előzménye a Mindenki keresse a saját halálát, amelyben még novellisztikus, fejezetszerű egységekben írta meg élet- és korélményét. Ez az ugyancsak hosszú című kötet a szerző - közvetlen személyességgel (a morális elemzéseket, kiigazításokat sem nélkülözve) - ifjúkorát, 19 éves kori első munkaélményeit, szerelmeit, utazásait, barátait idézi fel, szinte sehol sem használva fiktív neveket. Ebben a tekintetben azt is lehet mondani, hogy a könyvnek forrásértéke van; hogyan látta az egykori fiatalember a publicisztikai világot, a folyóiratokat, a kultúrát, az írókat és az irodalmat a 70-es évek elején, milyen gondolatokkal járt Székesfehérvárra a redakcióba, Kecskemétre az író-szociográfus barátokhoz, milyen eszmékkel moderálta vágyait és akarásait? A műnek egyébként sok könyvtári vonatkozása van: a fiatalember először az OMKDK-ban dolgozott (főnökeinek, KISZ-titkárának arcéle is felvillan), fehérvári riporterként pedig az ottani Megyei Könyvtárral is kapcsolatba kerül, sőt ez az utóbbi nexus adja a könyv zárómotívumát, mivel a szerzőnek az egykori író-könyvtárigazgatóval való találkozása ad alkalmat az epilógus eszmefuttatására. Györe "nagy szerelme", melyről nem először vall, Ottlik, az ő írásai, gondolatai inspirálják, vezetik a tollát. Nem regény, nem igazi memoár: önéletrajz, amiből az olvasók tanulhatnak.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez