Philip ROTH
SABBATH SZÍNHÁZA
Philip Roth regénye edzett pornográfiaolvasókat is
megdöbbenthet a szexuális élet normális, félnormális és
normalitáson túli formációinak, akcióinak és fantazmagóriáinak
minuciózusan pontos, részletező leírásával is, de azzal is,
hogy regénye jószerivel másról sem szól, mint tengerész
kuplerájokban, színházakban, hitvesi ágyakban,
leánykollégiumokban, utcákon és autókon, idős prostituáltakkal
vagy a fiatal és "ártatlan" leányokkal, nimfomán asszonyokkal
és frigid perszónákkal megtörtént esetekről. Minden telefonos
szexszolgáltatást felülmúl például annak a magnószalagnak a
tartalma, amely egy huszonéves főiskolás lány és egy hatvanéves
főiskolai (segéd)oktató párbeszédét tartalmazza. Ennek ellenére
csalódik az, aki úgy véli, a nagy író ezúttal a pornó
területére tévedt vagy kalandozott el. A művének van ugyanis
főhőse, akivel megtörténik a felsorolt események döntő
többsége, és akinek egyéniségéhez, pszichéjéhez, karakteréhez
valóban csak szexuális akcióin és vágyálmain, erotomán
képzelgésein és cselekedetein keresztül lehet eljutni. És élő,
plasztikus figurák e főhős, a zsidó Sabbath tettestársai,
szenvedélyeinek fellobbantói s kioltói, partnerei és áldozatai
is. Roth persze nemcsak a szexuális alvilágot, a lélek
alvilágát kívánta bemutatni. Egyúttal ironizálja kultúránk
egyik lényeges vonását is, az ún. szexuális forradalom, a
feminizmus világméretű győzelme, a szexuális zaklatás mint
olyan - bűnténynek ítélése utáni korát. De társadalomkritikája
és kultúrabírálata csak egyik oldala művének. A másik, a sokkal
jelentősebb, az emberi esendőség és züllöttség ábrázolása,
méghozzá abból az alapállásból, hogy az ember ennek ellenére -
vagy talán ennek következtében - mégiscsak "csodálatos". A
pokoli bugyrokat megjárt Sabbath a mű végén szinte
szophoklészi, gorkiji módon megdicsőül, az olvasó pedig úgy
teszi le a regényt, mint a nagy alkotások után.
|