ORDAS István
ÍGY ÉLT MÁRIA TERÉZIA
"Az elődök megítélésében az utókor akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor azok gondolkodásmódját, tetteit és ezek indokait a saját jelenének felfogása szerint
bírálja. Amennyire az adatok, a forrásmunkák és az emberismeret ezt lehetővé teszi, mindenkit a maga korának koordinátái között kell megpróbálni értékelni vagy elítélni." - írja az életrajz szerzője könyvének összefoglaló fejezetében, a Negyven év mérlegében, ahol Mária Terézia (1717-1780) életművének summázatát adja. Megfogalmazott elvéhez hűen kelti életre Ausztria császárnőjének, Magyarország királynőjének alakját. Megtisztítja a romantikus túlzásoktól, a történelmi pletykáktól és bőven idézve korabeli történelmi munkákból - elsősorban is Mária Terézia saját írásaiból, többek között gyermekeihez írt leveleiből - sikerül életre keltenie hősnőjét. Nem szellemtörténeti megközelítésű a munkája; árnyalt és összefüggéseiben is tisztán áttekinthető történelmi tablót rajzol az uralkodónő köré, amelyben a kor más uralkodói, jelentős politikai-történelmi személyiségei - köztük a nagy ellenfél, Frigyes porosz király - alakja, politikai törekvéseik is kirajzolódnak. Az uralkodónő tanácsadói tevékeny részesei voltak négy évtizedes kormányzásnak; Haugwitz gróf, Daun tábornagy, báró Bartenstein János Kristóf és a többi tanácsos szerepével önálló fejezetben foglalkozik a szerző. A tizenhat gyermeknek életet adó császárnőt a szerző - helyénvaló pszichológiai látással - jó pedagógusnak tartja, ösztönösen tehetséges nevelőnek, s állítása igazolására gazdagon idéz a királynő és gyermekei - elsősorban József, valamint Marie Antoinette levélváltásaiból. Képet ad Mária Teréziának a művészetekhez váló viszonyáról, a főváros, Bécs életéről, valamint az udvari élet másik,
bár ritkábban szereplő központjáról, a laxenburgi vadászkastélyról, de Pozsony és az ősi Buda korabeli arculatát is megrajzolja. Árnyaltan elemzi Magyarország királynőjének viszonyát alattvalóikhoz, s fölteszi a kérdést: szerették-e a Habsburgok a magyarokat? |