LEVENDEL Júlia

FÖLDÖN FUTÓ FÜST

Anna 1990-ben született, ugyankkor, amikor Vida Miklós, a pártállami rendszer egyik kiemelt, csaknem teljhatalmú kulturális kádere meghalt. A regény beszélője a kicsi, lassan cseperedő Annához szól, neki beszéli el - vagy gyakrabban az ő számára mutatja be - harmadik személyben, időnként auktoriális, időnként szabad függő módban a cseperedése idején történteket, és ezzel szoros összefüggésben azt is, ami korábban történt. Hogyan szakított János, Vida fia az apjával, hogyan költözött össze Marival, miként lett a legkisebb Vida, János unokájának osztályfőnöke a FIDESZ polgármesterjelöltje, ki milyen szállal kapcsolódik Annáékhoz, az elbeszélőhöz vagy Vidáékhoz, netán a polgármesterjelölt osztályfőnökhöz, aki később lemond a politikáról, kihez költözik a Vida-unoka, Tamás stb. A könyvben - címéhez illő módon - füstszerűen kavarognak az események, a mindennapi kis, ám néha döntővé vagy akár végzetessé váló fordulatok, ebből a gomolygásból bukkannak elő ilyen vagy olyan férfi-, gyerek-, asszony- vagy leányalakok, Dunába esések (vagy öngyilkos merülések), vasdorongos támadások vagy nagy szerelmek, illetve közönyös összefekvések stb. "Látható: senki. De itt az egész" - hangzik a sejtelmes, de a regény világát kitűnően jellemző enigma.
Levendel Júlia regénye a rendszerváltozás előtti és utáni évtizednek nem krónikája (inkább ellenkrónikája, minden egyenesvonalúságról, kronológiáról tudatosan lemondó története), hanem összképe, hangulati-érzelmi totalitásának bemutatására tett, igen sok szempontból remekül sikerült kísérlet. Jelentős regény, érett, szép mű - minden igényes olvasónak.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez