Gustave FLAUBERT
BOUVARD ÉS PÉCUCHET
Flaubert utolsó regénye a Bouvard és Pécuchet 1881-ben, az író halála
után jelent meg; gondolati fogadtatású mű, karaktere szerint szinte
egyedüli az életműben, valójában csak egy cselekményvázlattal befejezett
munka. A 47 éves hősök közül a kövér Bouvard "világéletében lovakra
vágyott, fogatokra, híres burgundi pincék boraira, kedves, meleg
nőkre egy ragyogó lakásban". Pécuchet a tökéletes filozófiai tudást
áhítozta, a "leghatalmasabb problémát, mely a többit felöleli, egy perc alatt
megoldja". Amikor örökség révén birtokukra visszavonulnak, egyiket
sem érik el, mert unalmukban minden tudományágba belekontárkodnak
és ostobaságukban mindenből kiábrándulnak. A hagyomány szerint az
író ezerötszáz szakkönyvet tanulmányozott át abból a szempontból,
hogy hősei a bennük foglalt tudásanyagot jellemük következtében
hogyan ferdíthetik el. Ahogyan a
Bovaryné a romantika
érzelmeivel, az
Érzelmek iskolája a romantika értelmi
túlzásaival számol el, száll velük szembe, úgy a Bouvard és Pécuchet
a század tudományimádatát teszi kérdésessé. A nagy illúziókkal való
szembesülés és kiábrándulás regénye. Évtizedek óta nem jelent meg
önálló műként a világirodalom e fontos darabja.
|