|
Joseph HELLER
ZÁRÓRA A Záróra nem pusztán A 22-es csapdája folytatása, az életben maradt főszereplők (Yossarian, a lelkész, Sam Singer) ötven évvel későbbi visszatekintéseivel és sorsuk alakulásával, hanem személyes búcsú és leltár: az író korábbi fő témáinak, stiláris, koncepcionális és szerkesztési módszereinek egyfajta összefoglalása, és a Heller által mindig is kritikusan és szkeptikusan szemlélt "amerikai évszázad" zárórája, amelyet a folyamatos hanyatlás, az emberi és az életminőség folyamatos romlása korszakának tartott. A személyes visszatekintések mellett a regény jelen idejű, nehezen megfogható cselekménye négy szürrealisztikus főtéma körül szövődik. Egyikük a KIHABUP, a Kikötői Hatóság Autóbuszpályaudvara hatalmas metaforaépítmény, Amerika teljes lezüllésének, militarizálódásának és rendőrállammá válásának megtestesítője. A hatalmas pályaudvar "normális" körülmények közt kurvák, alkoholisták, hajléktalanok, kábítószeresek, stricik és útonállók tanyája, ahol mindent elborít a szenny, és az erőszak uralkodik, melyekkel szemben a rendőrség tehetetlen. Mikor hóbortos milliárdosok fejükbe veszik, hogy ott fogják tartani parádés, háromezerötszáz vendéges esküvőjüket, kiderül, hogy a pályaudvar alatt félelmetes, grandiózus méretű pincerendszer terül el, amelyet riasztó biztonsági intézkedések oltalmaznak. A másik téma az öreg lelkész kálváriája, aki elkezd tríciumot pisilni, ami a nehézvízgyártás alapanyaga, ezért a titkosnál is titkosabb titkosszolgálat letartóztatja, és fogva tartja egy szupertitkos földalatti vasúton, melynek ablakait videoképernyők helyettesítik, melyeken át Amerika minden pontja belátható és nyomon követhető. A harmadik téma az időközben multimilliárdossá vált Milo Minderbinder hatalmas blöff-projektje, aki egy nem létező, csak művészi képen látható "második csapásmérő, védekező-támadó" szuperszonikus "lopakodó" repülőgépet sóz rá az amerikai kormányzatra teljesen fölöslegesen, hiszen a Szovjetuniónak és a hidegháborúnak már vége. A negyedik, talán legfélelmetesebb témája a félhülye elnök személye és szerepe, akit mindenki csak "Pöcsnek" hív, és aki rajong a videójátékokért. Mikor ráun az atomháború túlélőit kiválasztó Triage nevű játékra, elkezd az éles atomcsapás gombjaival játszadozni, mire elindulnak a visszafordíthatatlan rakéták és repülőgépek.
A regény kimeríthetetlen gazdaságát lehetetlen érzékeltetni (szerepel benne maga a szerző, azután Kurt Vonnegut, a drezdai bombázás és Siegfried rajnai útja, meg még sok minden). Heller egy amerikai évszázad történetét írta meg, sajátos fekete humorával és szellemességével, s ha nem is sikerült elérnie saját legmagasabb színvonalát, - regénye mindenképpen figyelemre méltó és lenyűgöző olvasmány.
|
