KOVÁCS András Ferenc

TÉLI PRÉZLI

Az irodalmi vélekedés az erdélyi költőt legnagyobb "pozőrjeink" között tartja számon, hiszen Kovács András Ferenc lényegében minden tárgyról, mindenfajta modorban, verstípusban, korstílusban, versidomban és beszédmódban képes remekelni. Ez a könyvecske tovább erősíti a róla kialakult képet, mert a Téli prézli a játékos imitációknak valami elképzelhetetlenül gazdag és sziporkázó gyűjteménye: a költőnek ama stílbravúrjait vonultatja föl, amelyeknek tárgya maga a költészet, tágabban az irodalom, a kultúra, a magyar és a világlíra megannyi nagyja és nagy alkotása, irányzata és vonulata. Valósággal ontja a vers-játékokat Esterházy Péterről és Apollinaire-ről Parti Nagy Lajosról és Goldoniról, Borgesről és Anakreónról, Szilágyi Domokosról és Babitsról. Nem parafrazeálja a költőket, nem is parodizálja őket, hanem a maga alakváltó modorában lírai kommentárokkal idézi föl gondolat- és versvilágukat. Játékos vagy épp játékosan komolykodó, poétikai fogásokban pazarul gazdag versötletei a nagy elődök vagy a becsült kortársak írásművészetének atmoszféráját jelenítik meg, pl. Vörösmartyét így: "Dúlt sors szele zúg, fut az utczasoron / Fú által a lélek a puszta koron..." Máskor egyszerűen csak hagyja kiáradni kápráztató szó- és rímjátékait (Karácsony hava, 2000; MM mint MM; Don Quijote sokadik szerenádja; Téli prézli stb.). A sok-sok vendégszöveget is tartalmazó, motívummásolatokat fölvonultató, szándékoltan archaizáló, szinte kifogyhatatlan ötletgazdagságra valló, nyelvi és poétikai leleményekben, stílusimitációkban, eredeti és átvett képekben oly gazdag, vers- és műfajváltozatokban dúskáló kis kötet - költői bravúr.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez