Arthur SCHOPENHAUER

A ZENE ESZTÉTIKÁJA

A könyv Arthur Schopenhauernak a zenéről írt esztétikai vizsgálódásainak eredményeit tartalmazza.
Filozófiájának egyik alappillére az akarat fogalma. Szerinte az akarat az egyedüli valóság, még az értelem is csak másodlagos valami. Mivel akarni tulajdonképpen annyi, mint valaminek a híján lenni, azaz szenvedni, s mivel az akarat élni és fennmaradni akar, így - mint hatalmas ösztön - táplálkozásra, szerelemre és különféle tevékenységekre kényszerít bennünket. Az akarat egyik jellemző megnyilvánulása a művészi tevékenység, melyen belül a zeneművészet különleges helyet foglal el. A zene a német filozófus számára nem más, mint az akarat objektivitásának egyik lényeges kifejeződése. A zene, mely saját eszközeivel ki tudja fejezni az akarat bármely modulációját, szerinte abban különbözik a többi művészettől, hogy "nem a jelenség, vagy jobban mondva, az akarat adekvát tárgyszerűségének képmása, hanem közvetlenül magának az akaratnak az ábrája." A zene szerinte mindenütt az élet és eseményeinek kvintesszenciáját fejezi ki, és az összhang legmélyebb hangjaiban, az alapbasszusban is felismerni véli "az akarat tárgyszerűségének legalacsonyabb fokát: a szervetlen természetet, a Bolygó tömegét." Tanulmányának végén ahhoz a konklúzióhoz jut, hogy a zene, mely "általában az a dallam, melyhez a világ a szöveg", tulajdonképpen a szép egyik igen elkülönített formája, s általa ismerhetjük meg legközvetlenebbül és legmélyebben a világ igazi lényegét.
Schopenhauer ezzel a művével a zeneesztétika alapozói közé sorolhatóvá vált.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez