Bohumil HRABAL

LEVELEK ÁPRILKÁNAK

Bár az utószó Áprilkát a nagyasszony-múzsák sorába emeli, April Clifford kisasszony, a lelkes amerikai bohemista (cseh irodalomkutató) csupán csak címzettje Hrabal "leveleinek". Valójában az író szemérmes humora követeli meg, hogy a számára leglényegesebb dolgokat áttételesen, lefojtva mondja el. A könyvből ugyanis világossá válik, hogy Hrabal számára is katartikus élmény volt a "bársonyos forradalom". Érezhetően keserű fásultságból ragadta ki ez a várva-várt, mégis alig remélt változás. Látszólag csupán leíró szándékkal említi a Havelt elnökké emelő lelkesedést, amikor a lányok rúzsukkal szívet festettek a jelölt plakátjára és nem esik túlzásba akkor sem, amikor az első szabad szilveszter karneváli hangulatát idézi. Ezt a látszólagos higgadt tartózkodást azonban ellenpontozza mindaz, amit szinte csak betétanyagként közöl: a "levelek" igazi témái az elmúlt évek addig leírhatatlan emlékcserepei. Amikor egy lebontott zsinagóga megmentett Dávid-koronájáról szól (Nyolc és fél), vagy Weiner rabbi eltávolított síremlékéről, nem hat idegenül a montázsszövegben a dalai láma prágai látogatása és Lech Walesa ellenérzése az új cseh (szlovák) elnökkel szemben (Sámuel Beckett világa és nadrágja). Mint ahogy számunkra is mindennapi "gyakorlat" az, amit Havelnek válaszolt a svéd kormány a harmincéves háborúban elhurcolt műkincsek néhány "jelképes" darabjának visszaadásával kapcsolatban: hogyan tehetnék ezt, amikor évszázadok óta azt tanítják a svéd iskolákban, hogy Gustav Adolf csupán a hit lovagjaként vett részt a vallásháborúkban? Sok, valóban túl sok a rokon motívum ahhoz, hogy ez a regény csupán szellemes olvasmány legyen. Közép-Kelet-Európa közös világa ez, amelyben félelmeink és örömeink is szinte azonosak; félelmeink (a könyvben is: Totális félelmek) és örömeink, melyeknek a legyőzhetetlen hrabali humor az alapja.
A könyvet már a bohemisták új magyar nemzedékének képviselője, Kiss Szemán Róbert fordította - jól.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez