Alfred AMENDA
NOBEL
Egy feltaláló életregénye
Amenda regényében megkísérli, hogy a zseniális vegyész és
üzletember, a háborút gyűlölő fegyvergyáros, a sikeres, de mindvégig
magányos ember ellentmondásos életéről hű képet adjon. Apja
ezermester-feltaláló, fantasztikus tervei azonban újra és újra csődbe
juttatják, így családjának az adósságok elől ismételten menekülnie
kell. Mind a négy Nobel-fiú örökli apjuk technikai fantáziáját, de
szerencsésebb üzleti érzékkel párosítva. Fegyvergyáraikban puskákat
korszerűsítenek, és ők kezdik meg a bakui olajmező kiaknázását is.
Mindegyiküket túlszárnyalja Alfréd, a 19. század egyik legnagyobb
feltalálója. Kutatási területe rendkívül szerteágazó, szabadalmai az
öngyilkosgéptől a műselyemig mindenre kiterjednek. Legjelentősebb
találmányai a nitroglicerinhez fűződnek. 1863-ban az első
indító-gyújtószerkezetet, a nitroglicerin ipari hasznosításának
előfeltételét, 1867-ben pedig a dinamitot fedezi fel. A rendkívüli
szívóssággal végzett kísérletek sikerei mellett rettenetes csapások
érik: szállítóhajói levegőbe repülnek, legkedvesebb testvére robbanás
áldozata lesz. Csak 1875-ben, a robbanózselatin előállításával sikerül
megfékeznie, szállíthatóvá tennie a robbanószert. Találmányait csak
úgy tudja értékesíteni, ha felhasználásukat nem korlátozza. Így a
dinamit nemcsak az emberi munka segítője, bányák, alagutak építője
lesz, hanem öldöklő, pusztító fegyver is. Nobel többszörös milliomos
fegyvergyáros, de Victor Hugo barátjaként, a haladás, a béke hívének
vallja magát. Életének ezt a nagy ellentmondását egy újabb, minden
eddiginél borzalmasabb fegyver előállításával akarja feloldani, azt
reméli, hogy rakétája az emberiséget vissza fogja rettenteni a
háborútól. Kísérleteit azonban félbeszakítja a halál. Végrendeletével
alapítja meg a tudomány, az irodalom és béke gondolatának
támogatására, az azóta évenként kiosztásra kerülő Nobel-díjat.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|