|
BÁRCZY János
EGY MAGYAR KIRÁLYI SZÁZADOS EMLÉKIRATAI
A napló írója nemes Dereng Ádám, magyar királyi százados,
aki nem vesz tudomást tényleges környezetéről, még mindig a királyi
honvédség tisztikara tagjának tartja magát, akinek alapvető feladata,
hogy a 316-os magaslatot az utolsó leheletéig védje. Ez a bizonyos
magaslat a napló jelenidejében szülei kastélya és annak parkja,
amelyben ugyan jelenleg a helyi Közakarat Mezőgazdasági
Termelőszövetkezet központi irodája székel, de amelyről az egyetlen
örökös sohasem mondott le. Udvarosként szolgál a kastély körül, jól
végzi munkáját, még jutalmat is kap augusztus huszadikán. Bensejében
azonban semmi közösséget nem vállal környezetével, álomvilágában
minden személy sajátos szerepet játszik. Az öreg András továbbra is az
ő tiszti szolgája és a kelekótya Sanyi meg a Kitti kutya századának
tagjai; kötelességük halálig védeni a körletet. A napló elsősorban
önigazolás, hogy mindig helyesen járt el, tiszti esküjéhez hű maradt.
Valójában szánalmas kis élet volt az övé: tisztté avatása után nem
sokkal a fronton találja magát, s az összeomlás után egy soha el nem
követett gyilkosság miatt előbb halálra, majd 15 évi börtönre ítélik.
Frigid felesége elhagyja, kisfia meghal, lányához semmi sem fűzi. Volt
ludovikás barátai árulók lesznek, vagy nem tiszthez méltóan
illeszkednek be az új társadalomba. A napló hűségesen beszámol
rögeszméjének fokozódásáról, elméje elborulásáról. A regény nagyszerű
helyzetteremtéssel indít, s hitelesen ábrázolja egy életforma, egy
sajátos gondolkodásmód utolsó mohikánjának abnormális lelkivilágát.
Sajnálatos, hogy rengeteg az ismétlés, itt-ott direkt jellemzések
csökkentik a feszültséget. Fele ilyen terjedelemre rövidítve, a túlírt
részeket kiírtva nagy regény lehetne. Így is sikerre számíthat.
|
