BOLDIZSÁR Iván

KESER-ÉDES

A kötet 1944 és 1964 közötti két évtized tragikomikus élményeit idézi fel. A két első - ahogy a cikluscím összefoglalja - feltehetően Zelk Zoltán és Déry Tibor alakját, egyéniségét eleveníti fel. A Költővel való sztori a negyvennégyes esztendő iszonyú decemberében esett meg, A Regényíróval kapcsolatos történet a hatvanas évek elején. Közös bennük a jajkeserves és egyszersmind nevetséges szerelmi motívum. A Változások a végzetrőll írása négy elfeledett vagy keveset emlegetett kiváló ember szörnyű időkbeli végzetét beszéli el. A Tavasz, ősz és újra tavasz című részben az író nagy láttató erővel idézi fel a német megszállás napját és a földosztó 45 feledhetetlen perceit. A következő ciklus öt félig humoros, félig tragikus színezetű Rákosi-történetet beszél el, kellő öniróniával. A Főképpen keserű ciklus a Rajk-perről többnyire hátborzongató epizódokat idéz fel, s a szerző nem titkolja, hogy ezzel kapcsolatos ténykedése (uszító cikke a főtárgyalásról), élete mélypontja. Az olvasónak csupán az üt szöget a fejébe, ahogy tettét végül is megmagyarázza azzal kapcsolatban, hogy miért hitte és miért nem Rajkék bűnösségét. Ez a másramutogatásos rabulisztika az egész - különben szép - könyv egyetlen pörsenése. A kötet végén külföldi utazásainak néhány magyar vonatkozású epizódját meséli el Boldizsár Iván. A könyv egésze többet mond a felidézett időszakról, mint akárhány lapos eseménytörténet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez