Maurice DRUON

TALÁLKA A POKOLBAN

Reneszánsz műremekekkel pazarul berendezett kastélyban nemzetközi homoszexuális társaság magasröptű eszmecserét folytat Itália szépségeiről; hetvenkét éves milliomos nő elvéteti magát egy húszéves vagyontalan szépfiúval, de azonnal válni akar, mert a fiú az undortól impotens; köztiszteletben álló öreg író csak egy órabérben fizetett mezítelen kislány jelenlétében tudja unalmas színműveit megírni; számos kormányválságot simán átvészelt miniszter szakításkor öngyilkossággal fenyegetőző szeretőjével kiitatja a méregpoharat - íme egy kis ízelítő a francia elit társaság életéről a második világháború előestéjén. Marie-Ange és Jean-Noel Schoudler, marsallok, bíborosok, dúsgazdag bankárok ivadékai, ennek a társaságnak tagjai, s még csak nem is azért rosszabbak a többinél, mert testvérszerelemben keresnek - és nem találnak - vigasztalást, hanem mert pénzük sincs mivel barátaik és jóakaróik feddhetetlenül jólnevelt módon kifosztották szüleiket. A testi perverzió legkülönfélébb vállfajai mellett egyéb gusztustalanságok is szerepelnek: írók, költők, színészek, politikusok nyakra-főre adják el magukat és cserélgetik gátlástalanul nézeteiket - mindannyian tudatosan hűek az elvtelenségben. A kornak - és az író véleményének - jelképes összefoglalása az az estély, amelyet az öregedő, nimfomániás költőnő rendez: állatok bálja ez, a résztvevők mind egy gunyoros kedvű festő által számukra tervezett állat-álarcot viselnek. Bika, homár, polip, szamár, bakkecske, papagáj, kígyó, rozmár tolong itt rendezett összevisszaságban: csakugyan pokol ez, hát még, ha meggondoljuk hogy e kulcsregény szereptői illusztris kortársak, a közélet ismert személyiségei voltak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez