Maurice DRUON
TALÁLKA A POKOLBAN
Reneszánsz műremekekkel pazarul berendezett kastélyban nemzetközi
homoszexuális társaság magasröptű eszmecserét folytat Itália
szépségeiről; hetvenkét éves milliomos nő elvéteti magát egy húszéves
vagyontalan szépfiúval, de azonnal válni akar, mert a fiú az undortól
impotens; köztiszteletben álló öreg író csak egy órabérben fizetett
mezítelen kislány jelenlétében tudja unalmas színműveit megírni;
számos kormányválságot simán átvészelt miniszter szakításkor
öngyilkossággal fenyegetőző szeretőjével kiitatja a méregpoharat - íme
egy kis ízelítő a francia elit társaság életéről a második világháború
előestéjén. Marie-Ange és Jean-Noel Schoudler, marsallok, bíborosok,
dúsgazdag bankárok ivadékai, ennek a társaságnak tagjai, s még csak
nem is azért rosszabbak a többinél, mert testvérszerelemben keresnek -
és nem találnak - vigasztalást, hanem mert pénzük sincs mivel barátaik
és jóakaróik feddhetetlenül jólnevelt módon kifosztották szüleiket. A
testi perverzió legkülönfélébb vállfajai mellett egyéb
gusztustalanságok is szerepelnek: írók, költők, színészek, politikusok
nyakra-főre adják el magukat és cserélgetik gátlástalanul nézeteiket -
mindannyian tudatosan hűek az elvtelenségben. A kornak - és az író
véleményének - jelképes összefoglalása az az estély, amelyet az
öregedő, nimfomániás költőnő rendez: állatok bálja ez, a résztvevők
mind egy gunyoros kedvű festő által számukra tervezett állat-álarcot
viselnek. Bika, homár, polip, szamár, bakkecske, papagáj, kígyó,
rozmár tolong itt rendezett összevisszaságban: csakugyan pokol ez, hát
még, ha meggondoljuk hogy e kulcsregény szereptői illusztris
kortársak, a közélet ismert személyiségei voltak.
|