Feladó:
|
Webhely:
|
E-mail:
|
Dátum:
2007/02/27 09:29
|
|
Az
üzenet:
"A beatnemzedék bibliájának tekintett regény fogadtatása nem volt egyértelmű: a hipsterek, azok a fiatalok, akik torkig voltak a háború utáni amerikai társadalom konformista, konvencionális és konfekcionált életformájával, próféciaként fogadták az író szavait, a korabeli hivatalos kritika viszont a fiatalság felnőttellenes forrongásának, hedonizmusának szélsőséges kifejezőjeként utasította el. A regény cselekménye roppant egyszerű: Sal Paradise (a főhős valójában maga a szerző), Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben végesincs beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a 'ma itt, holnap ott' állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza, epizódokra széthulló szerkezetét. Valójában azonban az út, az állandó 'úton levés' az atomernyő alatti élet jelképe, a vándorlás maga a cél, s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét. A regény minden szociológiai tanulmánynál pontosabb látleletet ad erről az életformáról, s arról a folyamatról, ahogy ezek az értelmes, jobb sorsra méltó fiatalok lelkesen és megszállottan elfogyasztják életüket az ivászat, a vad szeretkezések és kábítószerek forgatagában. A regény máig érvényes korképet fest arról a megszállott amerikai nemzedékről, amelynek szentjei a filmsztárok és az akkor 'örömzenész' muzsikusok voltak (azóta világsztárok), mártírjaik a börtöntöltelékek és prófétáik az őrültek." Ezt, így, nem állítanám...
| |