Tartalom
Bevezető
Az összehasonlító módszerről
1. Elsődleges források és kutatási hipotézis
2. A székelyek és a kaláka
2.1. Történelmi áttekintés
2.2. Az
életforma kettőssége
2.3. A falvak társadalma és a falugyűlés
2.3.1.
Rendtartások és protokollumok
2.3.2. A faluközösség tisztségei
2.3.3. Az
egyház szerepe
2.3.4. A kaláka leírása és története
3. A szászok és a Nachbarschaft
3.1. Történelmi áttekintés
3.2.
A városok társadalma és a céhek
3.3. A falvak társadalma és a
Nachbarschaft
3.3.1. A Nachbarschaft tagsága
3.3.2. A Nachbarschaft
tisztségei
3.3.3. A Nachbarschaft kellékei
3.3.4. A Nachbarschaft
eseményei
3.3.5. A Nachbarschaft funkciói
3.3.6. A kölcsönös
segítség
3.3.7. A Nachbarschaft története
3.3.8. A Nachbarschaft és a
királyföldi román vecinie/vecinătate
4. A társadalom differenciálódása és a létfenntartó gazdaság
4.1.
Szelvényezettség és rétegződés
4.2. A great transformation és a nempiacelvű
gazdaság
4.3. A létfenntartó gazdaságok és a társadalom belső
logikája
4.4. A munka ajándékcseréje
5. Összehasonlítás
5.1. Társadalmi és történelmi
kontextus
5.1.1. Különleges feladatok -különleges jogok
5.1.2. Társadalmi
rétegek,közösségi struktúrák
5.1.3. Törvények és szabályzatok
5.2. A
kölcsönös segítségnyújtás
5.2.1. A segítségre való felszólítás és
meghívás
5.2.2. A segítség rítusai és a lakoma
5.2.3. A visszasegítés
garanciája: a becsület vagy a törvény
6.Következtetések
Helységnévmutató
Források és irodalom
Jegyzetek
Szekler und
Sachsen
Secuimea şi saşii
Bevezető
Könyvem az erdélyi székelyek és szászok közösségi élete megszervezésében és irányításában a XX.század derekáig fontos szerepet betöltő kölcsönös segítségnyújtást és ennek intézményes kereteit, a székely kalákát és a szász Nachbarschaftot (szomszédsági szervezetet) vizsgálja.
Már a legelején hangsúlyozni szeretném, hogy a két intézmény sem formális, sem tartalmi szempontból nem azonos, mint ahogy az őket létrehozó faluközösségek társadalmi struktúrája és szocio-kulturális története is különbözik egymástól. Ami - úgy vélem - mégis jogalapot ad témámnak, az elsősorban a történelmük során egyaránt nem piacelvű, létfenntartó gazdálkodást folytató székely és szász faluközösségek szilárd kölcsönös segítségnyújtási rendszere, valamint a két intézmény - mint objektum - és társadalmi környezetük - mint kontextus - összehasonlíthatósága.
A reciprocitás, és ezen belül a kölcsönös segítségnyújtás zavartalan működése, illetve folytonossága úgyszólván minden homogén emberi közösség alapfeltétele, bár látni fogjuk, hogy az általunk vizsgált etnikumok a társadalmi élet más- más szintjén szervezték meg és ellenőrizték működését, hiszen a szociális viselkedés jó részét nem állandó ösztöneink és hajlamaink, hanem az ember általános adottságaira visszavezethető különböző kulturális képzetkomplexumok határozzák meg.
A magyar néprajzi irodalom a kölcsönös segítségnyújtást nagyrészt a faluközösségek gazdasági tevékenységei közé sorolja. Ezt dolgozatomban csak feltételesen tudom elfogadni, hiszen az általam vizsgált közösségekben a tisztán gazdasági tevékenységek úgyszólván leválaszthatatlanok voltak a társadalmi cselekvésektől, a javak termelésével kapcsolatos szokások szervesen beépültek a társadalmi élet egészébe, s így a kölcsönös segítségnyújtás intézményei is összetett társadalmi szerepet töltöttek be.
Dolgozatom témáját úgy is meghatározhatnám, hogy két, földrajzilag szorosan egymás mellett élő, de szocio-kulturális adottságaiban különböző népesség intézményesült segítségnyújtási rendszereit és ezek társadalmi megvalósulásának közös, ill. eltérő jegyeit vizsgálja, a társadalmi cselekvés strukturális megnyilvánulásaként és feltételeként jelentkező szolidaritást.
Elsőként - Helge Gerndt tanulmánya alapján - röviden ismertetem az összehasonlító módszer néprajzi alkalmazhatóságával kapcsolatos kérdéseket, és felvázolom az összehasonlítás egyes mozzanatait, majd elsődleges forrásaink természetéről szólok.
A létfenntartó gazdaságot folytató, "archaikus"-nak nevezett közösségekben a kölcsönös segítségnyújtás úgyszólván minden - időbeli és térbeli szempontból egymástól különböző - kultúrában fellelhető, bár abszolút azonossággal nem találkozunk, csak kisebb vagy nagyobb fokú hasonlóságokkal.Következő lépésként ezért összehasonlítandó intézményeinket és társadalmi kontextusukat (az ehhez való viszonyukat) fogom leírni. Szólok a székely és szász közösségek társadalmi szerkezetéről és intézményeiről, majd a kaláka és Nachbarschaft sajátosságait és időbeli átalakulását, ill. "átminősülését" mutatom be. Megkísérelem a történések általános szabályait leírni, s az egyedi jelenségeket úgy absztrahálni, hogy ezzel dolgozatomban használt fogalmaink egyértelműségét növelhessem. Tudom, választott módszerem alkalmazása a történelmi realitás leegyszerűsítésével, absztrahálásával és tipizálásával jár, s ez szükségszerűen eltávolítja a bemutatott típusokat a sokszínű valóságtól, de azzal is tisztában vagyok, hogy a viszonylag egységes terminológia kialakítása a sokszínű társadalmi cselekvésekhez való racionális közelítés egyik legfontosabb előfeltétele.Könyvem ezen részében megkísérelem kitűzni az összehasonlítandó intézmények határait, bemutatom a kaláka és a Nachbarschaft legfontosabb jellemzőit, feltárom szocio-kulturális összefüggéseiket, majd rövid kitérőt teszek, és szólok az erdélyi románok szomszédsági intézményeiről (2.és 3.fejezet).
Hogy megkönnyítsem, mintegy előkészítsem kutatói álláspontom megfogalmazását és az összehasonlítási nézőpont kijelölését, témám elméleti megvilágítására teszek kísérletet a továbbiakban, a kulturális és szociális antropológia, szociológia és néprajz általunk ismert szakirodalmára támaszkodva. Szólok a nem piacelvű, létfenntartó gazdálkodást folytató, archaikus közösségek rétegződéséről, az ezeket alkotó személyek döntési lehetőségeiről, valamint a társadalmi cselekvések összességébe beágyazódó gazdálkodás jellegéről. Könyvem eme fejezetében nem vállalkozhattam a különböző elméletek monografikus ismertetésére, még kevésbé kritikai értelmezésükre, csak azokat a lényegi jegyeket emeltem ki, amelyek - úgy vélem - vizsgált közösségeinket is jellemzik, és így megkönnyítik az összehasonlítás további mozzanatait (4.fejezet).
Az 5. fejezetben megkísérelem a székely és szász faluközösségek és kölcsönös segítségnyújtási rendszerük közös, ill.eltérő vonásait kidomborítani.
Végezetül mérlegelem a körvonalazódott ismérveket, és levonom az ebből adódó következtetéseket, ill. megfogalmazom a könyvem írása során felvetődött további kérdéseket.