Heinrich BÖLL

CSOPORTKÉP HÖLGGYEL

A családregény cselekménye a huszadik század kezdetétől a hetvenes évekig húzódik, színhelye pedig ezúttal is Köln, a Nobel-díjas író szülővárosa. Az események brechtien ironikus narrátora - aki nem más, mint maga a szerző -, egy 48 éves hölgy, Leni Pfeiffer (leánynevén Gruyten) életét kívánja felderíteni. A nyomozás során számos bűntény is lelepleződik és érdekes keresztmetszetet kapunk a német nép különböző rétegeinek a hitlerizmus alatti életéről. A főhős, "Leni az érzékiség félreismert zsenije". No, nem örömlány, mint barátnője, Margaret; bár a férfiakkal kapcsolatban tartózkodó magatartása némileg módosul a regény végének kissé indokolatlan happy end-sorozata folyamán. Szerelme, Pelzel az első világháború végén hullarablással alapozza meg vagyonát, majd telekspekulációból és korszerű műhelye jövedelméből él, belép a náci pártba is: nem gyilkol, leendő áldozatait futni hagyja - aranyért... Leni apja építési vállalkozóként erődítményeket tervez a fasiszta Németországnak, egészen 1943-ig, amikor katonafiát - aki a gondjaira bízott tankokat ócskavasként kiárusítja a megszállt Dániában - főbe lövik. Gruyten sorsára bízva vállalatát, szélsőségesen jótékonykodik, internálják, majd a háború után romeltakarítóként dolgozik, míg egy baleset következtében meg nem hal.
A regényben sok az ironikus és groteszk, sőt naturalista részlet. Művészi eszközei: az idő és a cselekmény mesteri sűrítésének megoldása. Ennek ellenére a totális társadalmi képet adó "nagyrealista" regény megteremtése ezúttal nem sikerült.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez