BÁTHORI Csaba
A NYÍL ÉS A HÚR
Közel harminc év esszéi, kritikái, illetve elemzései kaptak helyet Báthori
Csaba új kötetében. A peregrinus magánya című fejezetben külföldi
klasszikusokkal foglalkozik, azt vizsgálja, milyen hatással bír a remekmű
amely "miközben összefoglal egy tapasztalatot, mozgósítja a világ
művészettől távoli erőit is" az utókorra. Az irodalmi műveknek nem kell
feltétlenül válaszolniuk azokra a kérdésekre, amelyeket az emberek
megfogalmaznak magukban. Elég, ha kételyeknek, "kérdéseknek adnak otthont".
Jó példa erre Shakespeare 66. szonettje; keletkezésének, számtalan
fordításának történetét (köztük Szabó Lőrincéét is) ismerhetjük meg az Egy
vers életrajza című esszében. Goethe, Schiller, Baudelaire, Rilke, Kafka és
mások után a Belül tágasabb fejezetben magyar szerzők kerülnek sorra.
Báthori szakmai-tudományos szemlélettel írja elemzéseit, mint a fülszövegben
olvasható: "a művekben érintett létkérdésekre összpontosít, jelentőséget
tulajdonít az írás erkölcsi hitelének, és előszeretettel vizsgálja az
irodalom mérhető adottságait..." Mindez akkor kap értelmet, ha a művek
megérinthetik az egyes embert, tehát valamennyi írásában megjelenik az a nem
titkolt cél, hogy olvasásra buzdítson. "Ebben az első olvasás derengő
igényében szíves-örömest osztanám azok érzéseit, akik most ismerkednek a
szövegekkel" így csinál kedvet például Nemes Nagy Ágnes Szövetségben a
fákkal című kötetéhez.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a
kereséshez
|